Már napok óta készülődöm arra, hogy elkezdjem írni Füstike történetét. Ő alapította a Szibériai tenyészetemet, ami évekig nagyon sok örömet adott, és szép kiállítási eredményeket hozott. A vele töltött évek, és események leírására egy blog nem is elegendő.
1990 májusában egy nagyon szép napsütéses péntek délután hazafelé, a lakóházunktól nem messze, az egyik saroknál kijött elém egy macska. Szép, kényelmesen, mintha valami dolga lenne a sarkon túl. Kb. 10-15m.-re egy élelmiszerüzlet parkolója van. Láthatóan a parkoló volt az úticélja. Lehajoltam, és úgy vettem fel mintha két perccel azelött tettem volna le. Egyáltalán nem tiltakozott, úgy belesimúlt a kezembe mintha mindig oda tartozott volna. Elindultam vissza a parkoló felé, mondván hátha ott van a gazdája, vagy egy autóból szökött meg, és már biztos keresik. Járkáltam vele le és fel , néhány embert meg is kérdeztem, hogy nem tudják-e kié ez a macska? Senki nem tudott semmit róla. Már a végén kezdtek fúrcsán nézni rám, úgy hogy jobbnak láttam eljönni a parkolóból. Hazafelé jövet is megkérdeztem néhány embert, hogy nem tudják-e kié? Senki, még csak nem is látta ez elött. Ebben az időszakban elég sok macska kerűlt az utamba, úgy hogy már kezdtem magam egy, egy szémlyes macskamentő szolgálatnak hinni. Nem is a tény volt meglepő, hanem maga a macska. Nagyon szép, és érdekes dús bundája volt. A színét akkor még nem tudtam meghatározni, de azt láttam, hogy teknőctarka.
Az utcán hagyni nem akartam, ezért elhoztam haza. A lakásban úgy viselkedett, mintha mindig itt lett volna. Egyből megtalálta az enni és inni valót. Jól lakott, ivott és elkezdett keresgélni valamit. Biztos voltam benne, hogy az almos tálat keresi. Megmutattam neki, és tudta, hogy mire való. Utána felment az egyik fotelba, elhelyezkedett és békésen elaludt.
Akkor kezdtem egy kicsit jobban megnézni, hogy miféle macska lehet ez? Elővettem az összes macska könyvet, amim csak volt, de csak hasonlót találtam. Az egyik a Norvég erdelyi macska volt, a másik a Maine Coon. A leírás szerint mindakettő kb. kétszer akkora lehetett mint ez a macska. Egy dologban jutottam vele kapcsolatban előre, behasonlítottam a színét és kiderítettem, hogy kék-teknőctarka. Édesanyám azt mondta, hogy olyan mintha füstös lenne. A fajtája továbbra is rejtély maradt. Viszont a fésülés közben észrevettem, hogy bolhás szegényke. Kénytelen voltam megfűrdetni. Féltem, hogy mit fog művelni, mert egy idegen ember (én) vízbe mártja, biztos, hogy az életéért fog kűzdeni.Legnagyobb meglepetésemre, békésen türte , még a szárítást is.
A viselkedésének minden mozzanata azt erősítette számomra, hogy egy gondozott macska, csak kitudja miért kerűlt ki az utcára. Egy dolog viszont nagyon fúrcsa volt vele kapcsolatban, bár mit mondtam neki, nem figyelt oda. Azt hittem, hogy talán süket szegény. Minden, általam ismert nyelven probáltam hozzá szólni, de nem reagált. Egyszercsak eszembe jutott, hogy az orosz kimaradt. Mondtam neki, hogy " kooska" és arra odanézett. Akkor jöttem rá, hogy mi történhetett vele, miért ment ő a parkoló felé.
Abban az időszakban vonúltak ki a szovjetek, és nagyon sok tiszti család a saját kocsijával utazott. Többször láttam, hogy megálltak vásárolni a Fehérvári út sarkán levő élelmiszerboltnál.
Egy ilyen autóból léphetett meg a macska, és talán észre sem vették, csak mikor már valahol messze jártak. Mikor elsoroltam ezt az elméletem, édesanyám rögtön tudta ez a macska is a mi macskánk lesz. Mondta is neki, hogy akármiféle fajta vagy is ezen túl, FÜSTIKE leszel.
Annyira az lett, hogy később , a fajtabesorolás után FÜSTI néven törzskönyvezték.
Ezen időszakából, nem valami jó fotó maradt, de ideteszem, hátha látszik belőle, hogy milyen macska volt Füstike.
Közös életünk történetét folytatom.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése