Azt már tudtam, hogy ez a szép és érdekes macska oroszul ért, csak azt nem tudtam, még mindig, hogy milyen fajta.
Az az igazság, hogy nem nagyon akartam megtartani, mert akkor öt ivartalanított macskánk volt, mind kijáró. Azt láttam, hogy ezt a macskát halálos vétek ivartalanítani, mert ez valami különlegesség. Úgy döntöttem, hogy megkeresek valami szakembert, aki a fajtákat nálam jobban ismari,és megpróbálom kideríteni, hogy milyen fajta lehet. Akkor még csak egyetlen macskaegyesületről tudtam, hát felkerestem őket a macskával együtt. Kiderűlt, hogy ők sem tudják a fajtáját. Találgattak mindenfélét, de keginkább arra hajlottak, hogy egy elrontott perzsa. Az egyik "szakembert" illetően volt egy fúrcsa érzésem. Annyira ócsárolta, de úgy láttam hogy mégis tetszett neki, és szívesen venné, ha neki adnám. Elfutott a méreg és közöltem vele, hogy ezt a macskát én most hazaviszem, és ha valaki keresi akkor jöjjön hozzám a macska származását igazoló papírokkal együtt. Azzal elhoztam a macskát. Mondanom sem kell, hogy semki nem jelentkezett a macskáért.
Itthon kissé bonyolúlt lett a helyzet, mert nem akartam, hogy elmenjen, és ezért bezártam a többiek állandó kijárását biztosító kisablakot. Ezért a többieket állandóan figyelni kellett, hogy mikor akarnak jönni, vagy menni? Ő is megpróbált kimenni, de nem engedtük, mert hátha jelentkezik érte valaki, hogy ő a gazdája.
Telt múlt az idő, már hallgatott a nevére. Rendszeresen fésűlgettem, ugyanúgy mint a perzsát, és egyre szebb és teltebb lett. Egy napon gyanus lett nekem, hogy egyre kövérebb. Jobban megnéztem és rájöttem, hogy vemhes. Ebből gondoltam, hogy nem véletlenül szökött meg, és nem is biztós, hogy csak néhány órát volt az utcán. Azt sem tudtam nennyi idős vemhes lehet. Elmentünk az állatorvoshoz, hogy mégis megtudjam, hogy mire kell figyelni, kb. mik a jelek, ha szűlni akar. Az volt a vélemény, hogy figyelgethetem nert már elég érettnek tünnek a kölykök. Kettőt tudott kitapintani a doki.
Nem sokkal ezután, egy délután, szinte nem maradt le rólam a Füsti, állandóan nyávogott, és mintha hívott volna az én szobámba. Gondoltam, hogy mit szeretne, ezért szépen bebéleltem egy kartondobozt, megmutattam neki. Úgy nézett ki, hogy elfogadja. Nem sokkal ezután már megint
utánnam jött, és vele kellett menni, és csak akkor maradt ott, ha én is ott maradtam. Végül kijött a dobozból, és a padlón kezdett szűlni. Gyorsan aláraktam tiszta, fehér ruhákat, és maszíroztam a hasát. Nem sokkal ezután meglett az első baba. Szépen letisztította, és már látszott, hogy újabb baba jön. Itt történt a csoda, mert az a macska aki akkor még alig ismert, annyira bízott bennem, hogy a második babáját, úgy szűlte meg, hogy nekifeszítette magát a kezemnek, és ezzel az erővel hozta a világra a második kölyköt. Mikor megvolt akkor már egyedül is tudta, hogy mit kell csinálni. Úgy láttam, hogy nem lesz több, ezért szépen elrendeztem öket a dobozban, és én is lefeküdtem.
Reggel, mikor felébredtem, elsőre nem hittem a szememnek. A Füsti mellettem volt az ágyban. Azt hittem, hogy elhagyta a kölyköket, de az igazi meglepetés csak ezután jött, a kölykök is ott voltak mellettem. Akkor ijedtem csak meg igazán! Egy rossz mozdulat, és alvás közben ráfordulok a kölykökre. Egyszerűen nem volt hajlandó nélkülem a kölykökkel maradni. Csak akkor volt nyugodt, ha én is ott voltam ahol a kölykök. Vagy a kölyköket hozta utánnam, vagy engem igyekezett a kölykökhöz terelgetni. Kénytelen voltam a házát felrakni az ágyamra, ha azt akartam, hogy megnyugodjon. Nagyon szép, két kis kölyök volt. Az egyik egy krém színű kandúrka, a másik meg egy kék színű kisleányka volt.
Szépen nevelgette öket, és úgy gondoltam, hogy itt az idő, hogy ő is menjen sétálni, mint a többiek. Most, hogy gyerekei vannak biztos vissza fog jönni. Az első séta nem tartott csak kb, tíz percig, mert az első dolga az volt, hogy elindúlt a parkoló felé, oda aholt találtam. Úgy látszik, hogy hiába telt már el több hónap, még mindig szerette volna megtalálni a régi a gazdáit. Inkább megfogtam és hazahoztam, mert nem szerettem volna, ha a kölykök anya nélkül maradnak. A következő nap már nem ment el, sőt nagyon gyorsan visszajött a kölykökhöz. Ezt követően már teljesen megbíztam benne, és akkor jött-ment amikor csak akart.
A kölykök szépen fejlődtek. Egy hónaposak voltak a mikor egy kora reggeli séta végén a Füsti egészen fúrcsán viselkedett. Mentem volna már haza, de ő nem akart eljönni az egyik játszótéri padtól. Hívtam, akkor elindúlt, de néhény méter után visszament. Nem értettem a dolgot, de már annyira ismertem a Füstit, hogy tudtam, hogy valami oka van annak, hogy állandóan visszaszalad.
Elindultam, hogy megnézem, hogy mi lehet a padon. Ahogy közeledtem, hallottam, hogy egy kismacska nyávog valahol. Igen, a padon egy kb. akkora kismacska volt mint a Füsti gyerekei. De valami szörnyű állapotban. Csupa kosz volt, a szemei nem látszottak, mert beragadtak a váladéktól. A Füsti meg csak járkált körülötte, nem nyúlt hozzá, de ott hagyni sem akarta.
Próbáltam elhívni, de nem jött. Mikor úgy látta, hogy ott hagyom a kölyköt akkor ő akarta megfogni és elhozni. Azt nem engedtem neki, mert féltem, hogy valami bajt szed össze, ezért megfogtam a kölyköt és elhoztam. Akkor már jött a Füsti is.
Itthon megfűrdettem. Kb akkora volt mint a Füsti gyerekei. Probáltam fertötleníteni, és betettem a bebélelt kosárba. A Füsti bement hozzá ás megszoptatta. Majd őt is lefertőtlenítettem, és csak azután engedtem be az ő gyerekeihez. A kismacska egész nap aludt. Mikor kipihente magát, jobban megnéztem, és láttam hogy valószínű nincs semmi baja csak éjszaka átfázhatott, és kitudja, hogy hogyan és honnan kerűlt a játszótéri padra. Ettől kezdve Füstike a sajátjaként nevelte. Ő is megkapta az oltásokat, és a megfelelő időben uj gazdihoz kerűlt.
Megható, és elgondolkodtató, hogy egy állatka anyai érzése mekkora erővel bír. Sok ember tanúlhatna tőle.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése