Bence

Ő JEROMOS
Mint, már említettem, Jeromos, annak ellenére, hogy nem vörös macska volt, hanem vörös-fehér tarka, egy nagyon ragaszkodó, bűbájos családtaggá vált.
Nagyon jól megvoltunk egymással, és már nem volt fontos, hogy vörös macskám legyen, amikor is(már megint), tötént valami. Augusztus 20-a elötti napokban a ház elötti utcában, éppen Jeromost kerestem, miközben a szomszéd kislány odajött hozzám és elmesélte, hogy egy macska itt nyávog már második napja, a kocsik alatt és nem tudja kicsalogatni, pedig csak enni akar nadni neki. Mondani sem kell, hogy mimdjárt Karithy nyula jutott eszembe, és mondtam a kislánynak, hogy rakja le a kaját, menjen arrébb és figyeljen csandesen, biztos előjön a macska, mert éhen halni nem akar. Már mentem volna tovább keresni a Jeromost, mikor a macska kidugta a fejét a kocsi alól. Elállt a szavam, ugyanis vörös feje volt. Elkezdtem beszélgetni neki, csalogattam, hogy jöjjön elő. Elő jött és vörös volt, az egész macska. Nem tarka, hanem vörös!
Na, mondom ilyen az én szerencsém, most jön a vörös macska amikor már négy macskám van. Ahogy jobban megnéztem, mert hogy odajött hozzám, hogyta magát símogatni, még törleszkedett is, láttam, hogy egy gondozott macska. Na hát akkor nincs veszély, mert ennek biztos van gazdája csak lehet, hogy éhes. Majd eszik, és utánna hazamegy. Ráhagytam a kislányra az etetést, hiszen úgyis ő kezdte el. és elmentem a Jeromos után.
Azért, később megkérdeztem a szomszéd kislányt, hogy mi van a vörösmacskával? Azt mondta, hogy megengedte az anyukája, hogy bevigye magukhoz, és most alszik. Na jól van, akkor megoldódni látszik a macska sorsa.
Más nap kiderűlt, hogy nem merték a saját macskájukkal, felügyelet nélkül együtt hagyni, mikor elmetek a dolgaik után, ezért feltárták a padlásra. Nekem ettől szakadt a cérnám, mondván, hogy egy ilyen macska nem a padlásra való. Persze, hogy felmentem érte, lehoztam, és bevittem a lakásba. Megetettem, inni adtam neki. Közben jobban megnéztem, láttam nagyon szép VÖRÖSMACSKA! Igaz, a padláson egy kicsit koszos lett, de NAGYON SZÉP! Közben ő keresett magának alvohelyet, talált az én rakamiémon. Na nem baj, hadd aludja ki magát, aztán majd kiengedem és hazamegy!
Estig, egyfolytában aludt, majd ő maga kéredzkedett ki. Lekísértem a ház elé, kb oda ahol előző nap találtuk, mondtam neki, hogy na cicus menj haza, és ott hagytam. Másnap, kora reggel kimentem és majdnem elájúltam, mert ott volt a VÖRÖSMACSKA. Na mondom, ha annyira itt akarsz lakni, akkor legyen, gyere haza, és ezentúl Bence lesz a neved. Mert, hogy olyan koszos lettél a padláson mint a kis Bence. Soha egy napra sem zártam be, a többiekkel eggyütt kijáró macska lett. Akkor kb 6-7 hónapos lehetett.
Abban biztps voltam, hogy van gazdája, ezért aztán elkezdtem keresne. Szóltam minden ismerősnek, hogy itt van ez a vörös macska, nem tudják-e kié lehet, meg ha valaki keresi akkor nálam megtalálja. Az eredeti gazdi nem került elő, ugyhogy ivartalanítattam őkelmét. Minden nap rendszeresen jártunk sétálni, Jeromossal igen jó kapcsolatuk lett. Ez nagyon érdekes volt, mert minketten -igaz, hogy ivartalanított- kandúrok voltak. Mikor, az esti séta után jöttünk haza felfelé a lépcsőn, úgy néztek ki, mint két, egymás mellé befogott lovacska.
Szóval, jól elvoltunk egymással. Következő év tavaszán, egy séta után, már jöttem volna haza, de ő kelme felmászott az egyi fára. Juszufka ( róla majd egy más alkalommal írok), felmászott utána, és így a Bence nem tudott lejönni. Odementem- nekem teljesen természetes módon-, lehívtam a Juszufot, (Ő csak rám, leugrani tudott, mert az egyik hátsó lába sérűlt volt), a Bencének, meg mondtam, hogy most le tudsz jönni. Gyere és menjünk haza. Jött is.
Nem vettem észre, hogy egy hozzám hasonló korú hölgy, megállt és azt figyelte mi történik a két macskával. A sikeres manőver után megszólalt, hogy milyen aranyos ez a vörös macska!
Neki is volt egy, de előző nyáron augusztus huszadika körűl elveszett. Azt hittem, elájulok, mert a Bencét akkor találtuk! Biztos, hogy ő az! Rögtön mondtam, hogy NEM ADOM! A hölgy igazi állatbarát, mert nem is akarta, mert látta , hogy a macskának jó és boldog élete van.
Én elmeséltem neki, hozzám kerülése körűlményet. Egyet értettünk abban, hogy tulajdonképpen a macska választott engem, hiszen haza is mehetett volna, mert sohasem volt bezárva egy percre sem, és nem ment, pedig a szomszéd utcában lakott.
Ezt a kis közjátékot követően, meg sok boldog évet töltöttünk eggyütt Bencuskával.