Pomponka.

Két évvel ezelőtt, amikor a Benjiröl kiderült, hogy tüdődaganata, van, rá nemsokára az unokája, a Pomponka is hasonló tüneteket mutatott. Az eredmény nála is daganatot mutatott, csak akkor még kezelhető, kordában tartható állapotban. Akkor sikerült élhető állapotba hozni, sőt kimondottan jól volt. Semmi nem látszott, hogy esetleg valami baj bujkálna benne. Pedig benne volt a végzetes betegség, csak viszonylagos nyugalomban.
Kb egy hete megint észrevettem, hogy valami nem igazán jó! Nagyon kereste a testvére társaságát, állandóan összebújva aludtak, és nem tágított mellőle. Nappal, amikor használom a számítógépet, és be tudnak bújni a gépalatti kis polcra, akkor ott bújtak össze, este amikor bezártam a szekrényt, akkor meg a szekrény alatt a sima parkettára fészkelték be magukat. Ezért aztán elővettem egy műanyag, kerekes zöldségtárolót, bebéleltem, és megmutattam nekik. Tetszett nekik, elfogadták, és mindjárt el is foglalták. Napokig abban bújtak össze.
Néhány napja, azt vettem észre, hogy Pomponka félre vonul, kerüli a többiek társaságát. Igyekszik előlük elbújni. Ezért csináltam neki egy jó kis búvó helyet, amit azonnal el is fogadott.
Közben kiderült, hogy megint a daganat, de most már sokkal súlyosabb stádiumban. Azt hiszem, hogy most már kezelhetetlen a folyamat, és hamarosan döntést kell hozni.
Két évvel ezelőtt is tudtam, hogy egyszer ez befog következni, de most mégis teljesen letaglóz, és érzelmileg romba dönt. Ő is, akár csak a többi, egy nagyon ragaszkodó, szeretni való macska. Ha azt akarta, hogy vele foglalkozzam, akkor a kis praclijával szinte megsimogatta az arcom. és közben nyávogott, magyarázott.
Most már napok óta csak behúzódik a kuckójába, és teljesen kizárja a többieket.
Nagyon nehéz a döntés amit, hamarosan meg kell hozni!

Benjikémnek, holnap május 5-n lesz a 18. születés napja, amit ő már sohasem fog megérni.
Napok óta mindig benne van a gondolataimban, mintha csak várná az unokáját akivel nem sokára találkozni fog a Szivárványhídon túl, az Örök vadászmezőn!

Ma két éve.....

Igen, ma két éve, hogy a Benji betegségének egy végzetes fázisára derült fény, és dönteni kellett a további sorsáról. Két lehetőség volt. Mind kettő igen szomorú, és a macskára nézve nagyon rossz következménnyel járt. Egyik, tovább szenved, és fulladás következtében hal meg, a másik, az azonnali kíméletes elaltatás.
Kegyetlen, és nagyon nehéz döntés volt, de döntöttem. Nem hagytam szenvedni, az azonnali elaltatás mellett döntöttem. Nagyon nehéz döntés volt, de tudom, hogy nem tehettem mást.
Egy nagy űr keletkezett a lelkemben, de tudom, hogy jól döntöttem.
Ez alatt a két év alatt nagyon sokat gondoltam rá, szinte nem volt nap, amikor ne jutott volna eszembe, de a lelkem mindig nyugodt volt, mert tudtam, hogy nem tehettem mást.
Ezen a héten fordult elő először, hogy álmomban láttam őt. A betegsége végső szakaszában láttam, nehezen mozgott, és mint életében, kérdeztem, hogy : Benjikém mi baj van?
Csak rám nézett, és akkor felébredtem.
Drága kicsi macskám, egy hónap múlva, május 5-én lett volna tizenhat éves. Azt már nem érhette meg.
Életének majdnem tizenhat éve alatt rengeteg szépséget, és ragaszkodást kaptam tőle, ami már mindig velem lesz, bárhova megyek, bármit csinálok, mindig elkísér.
Tudtam, és ma is tudom, hogy amíg élek nem fogom őt elfelejteni.

Mosdatás.

Tiziana, Viktória, Sámson.

A ma reggeli szép, napsütésben a fenti jelenetet sikerült felvenni.
Viktória állapota jónak mondható. Egész jó hangulatú, aktív.
A tea keveréket rendszeresen adagolom neki. Szegénykém már egész jól megszokta, szinte nem is tiltakozik, mikor jövök a fecsekendővel, meg a papírzsebkendővel.

Napfényben!

A gyönyörű napsütésben Sámsonnak kedve támadt egy kis játékra.
A kedvenc játéka, egy kb. tízéves házi gyártmányú játék.
Miután a Ka-Ka Nu-Ku igen komoly székrekedést kapott, egy vásárolt műanyag játék, lerágott és lenyelt darabjától, az édesanyám maga kezdett nagyobb gombokból, és némi textil darabokból játékokat fabrikálni a kölyköknek. Nahát, egy ilyen régi játék a kedvence a Sámsonkának, ezt hajtja, eldugja, és megkeresi, és kezdi elölről, ha éppen játszani való kedve van.

Takarékon!

Hármasban a konvektor előtt: Grisenka, Tiziana, Viktória.


Már második hete, hogy Viktóriánál leálltunk a gyógyszerekkel. Két különböző antibogyóval, két hosszú kúrát csináltunk végig egymás után. A gyógyszerek szedése közben egy kicsit változott az állapota, de alapvető javulás nem volt. Ezért azt mondtam, hogy most már annyira tele van gyógyszerrel, hogy itt az ideje abbahagyni a bogyók szedését. Számot tevő változást most sem látok. Az igaz, hogy ez még elég rövid idő, de ha csak így marad, és nem rosszabbodik, akkor elfogadom így. Ha egy ember, valami baj következtében, értelmi sérültté válik, azt is elfogadják a hozzátartozói. Neki én vagyok a fő hozzátartozója, és ezért elfogadom, csak már stabilizálódjon legalább ezen a szinten.
Érdekes, hogy a többiek tiszteletben tartják furcsa viselkedését. Előfordul, hogy hozzájuk bújik, de az is előfordul, hogy magányba vonul, és nem tűr meg maga mellet senkit.

----------------------------------------------------

Most este 11 óra van!

Miután ma még nem fésültem meg őket, hát úgy gondoltam, hogy lefekvés előtt fésülködünk egyet. Napok óta nem fordult elő, hogy a Viktória bár mire is odafigyelt volna, érdeklődést mutatott volna arra ami a többiekkel történik. Most Ő is jött és kérte a fésülködést, hízelkedett, törleszkedett. Az igaz, hogy a mozgása elég szétszórt, bizonytalan, de már akarta, hogy ő se maradjon ki a közös fésülködésből!
Azt hiszem ez jó, nagyon jó! Megint reménykedem!

Nem sikerül meggyógyítani!

Viktória a legfiatalabb macskám. Még csak hetedik éves. A nyári agyhártya gyulladás nem múlt el nyomtalanul. Sokáig egész jól volt, aztán egy idő után kezdtek mutatkozni a tünetek. Nem gyakran, és nem súlyosan, de mutatkoztak. Először nem akartam elhinni, hogy megint itt van veszély, de mind sűrűbbé váltak, ezért kénytelen voltam elhinni, de még mindig nem hittem, hogy végzetes a baj. Megint kapta a gyógyszereket, két sorozatot, akkor valamivel jobban lett, de nem jött rendbe . A viselkedésén egyre gyakrabban látszik, hogy nem úgy működik ahogy kellene! Megmagyarázhatatlan félelem vesz rajta erőt, ilyenkor elbújik, és egyedül kucorog a fotel háta mögött. A mászókára, a szokott helyéra nagyon bizonytalanul tudott felmenni. Többször majdnem leesett. Nem mertem hagyni éjszakára, féltem, hogy a baja mellé még meg is sérül, ha netán leeseik.
Elővettem a ketrecet, és egy éjszakát ott volt. Nem tudom miért, másnap egészen jól volt, ezért kiengedtem. Rendesen evett, ivott, és jött mikor a többieket fésültem.
Reméltem, hogy talán egy kicsit rendeződik, de ma megint magányba vonult, megint folyik a nyála, és mintha szájzára lenne, nem nem tud, vagy nem akar nyelni. Lehet, hogy nem tudja, hogy nyelnie kellene. Hibásan működik az agya. Délelőtt még evett is, beadtam neki a Cvitamint, meg a teát. Akkor még nem folyt a nyála, de estére megint teljesen visszaesett az állapota. Nem merek a következményre gondolni!

Megint baj van!

Viktória napok nincs jól. Nagyon változó az állapota, van hogy semmi nem látszik rajta, rendesen eszik, iszik, még játszik is.
Ugyan az a szokása mint a nagyapjáé volt, amikor este elkészítem lefekvésre az ágyat, jön játszani a lepedővel meg a takaróval. Még tegnap este is jött és alig tudtam tőle ágyazni.
Ma délután megint elég furcsa volt, elbújt, mintha félne valamitől, és ahogy megfogtam láttam, hogy megint folyik a nyála. Nem tudja , vagy nem akarja lenyelni. Azt hiszem, hogy megint az agyhártya gyulladás tünetei mutatkoznak a viselkedésén. Talán két napja, hogy abba hagytuk a gyógyszert, egyszerűen nem tud gyógyszer nélkül élni. Szerencsétlen már annyi gyógyszert szedett, hogy többet nem nagyon lehet neki adni, mert az fog ártani.
Délután mindent amit napközben evett, kihányt. Ez az agyi tevékenység miatt van. Most, megpróbálkozom a teakeverékemmel. Remélem, hogy használ valamit, mert amikor a Ponponka volt nagyon beteg az segített. Holnap délutánig meglátom, hogy van-e valami javulás tőle, és ha semmi akkor elmegyünk az orvoshoz.