Megtörtént!

Délután ötkor már megint a kosárban.
Nagyon figyelem, hogy mikor akar lejönni, nehogy leessen, mert még nem teljesen éber.

Ma kora reggel a mászóka tetején a kosárban.

Tegnap este, még "férfiként".

Hát eljött a nap amikor Sámsonkának elvesszük a harciasságát.
Hajnalban még engedtem egy keveset enni, aztán elvettem az ennivalót. Majd hat órakor sikerült egyedül bezárni a hálószobába. Onnantól sem enni, sem innivalót nem kaphatott.
Szegénykém nem értette, hogy mi történik, miért nem jöhet ki? Sokat nyávogott, de ha nem akartam, hogy altatás közben hányjon, akkor szigorúnak kellett lenni.
Tizenegy óra után betettem a boxba. Sokkal egyszerűbb volt mint gondoltam. Nem tudta, hogy mire készülök, mert nem látta a boxot, így mire észbe kapott addigra már benne is volt. Szeretett volna kitörni, de nem sikerült neki.
Fél tizenkettőkor elindultunk a rendelőbe. Amikor odaértünk, még nyitva sem volt a rendelő, így nem kellett várni, mert, mi voltunk az elsők. Nehéz volt kiszedni a hordozóból, de a dokival közös erővel sikerült. Megkapta az altatót és szép lassan lecsillapodott, és végül elaludt. Megtörtént a visszafordithatattlan, már nem kandúr többé. Ahogy édesanyám mondaná: most már nem kandúr, csak dúr.
Még egy óra sem volt, amikor már itthon is voltunk. Már ébredezik a ketrecben. Még kb. két óra és teljesen éber lesz, akkor kiengedhetem.

Salamonkának a szeme nagyon szép. Ma még nem kellett cseppenteni, mert nem váladékozik, és nem is könnyezik. Szépen rendesen kinyitja mindkettőt. Mindegyiken a varrat mentén látszik, hogy hegesedik. Nagyon remélem, hogy sikerül visszaforrnia.

Gyógyulás.

Evés után alapos mosakodást rendezett. A szeme körül is redesen megtörölgette. Ebből arra következtetek, hogy talán nem nagyon fájdalmas neki.

A menedék, ahol azt reméli, hogy nem érem el. Egy kevés váladék látszik a jobb szeme sarkában.

A szemcseppentés elöl a fotel legmélyebb, legsötétebb hátamögé bújt el. Sajnos nem lehetett alkudozni, muszáj volt cseppenteni. Nagyon utálja. A hátamögött, a sarokban a Viktória szeme világit.

Nagyon könnyen telt az éjszaka. Kicsit tartottam tőle, mert nincsenek hozzászokva a zárt ajtókhoz. Egész éjjel rajtam aludt, egyáltalán nem zavarta, hogy nincs nyitva az ajtó. Érdekes módon a többiek is egész csendben tűrték a zárt ajtót.
Reggel nagyon jól evett. Csak most tűnik fel, hogy inkább a főtt kaját kedveli, mint a száraztápot. Ez nem is baj, mert most állítottam át őket az Iamsre, és ez valamikor a kasztráltaknál vizelet kövesedést csinált. Sőt a Petyának is gondja volt vele. Biztos, hogy az óta már változott az összetétele, változtattak benne jó néhány összetevőt. Remélem, hogy nem okoz gondot.
Egész nap figyelem, kísérgetem, hogy nehogy összeakadjon a Sámsonnal. Biztos, hogy vele verekedtek össze, mert tegnap este vettem észre, hogy a Sámsonnak meg a füle szakadt be egy kicsit. Még szerencse, hogy csak egy kicsit. Holnap őt is viszem, és elvesszük a harciasságát. Nem hagyom, hogy mégegyszer ekkora verekedést csináljanak. Kb két hét mire a szervezetükből kitisztúlnak a hormonok, és utánna nyugodtabbak lesznek.
A Sámsont sokkal nehezebb lesz berakni a boxba, és elvinni. Sőt biztos, hogy nagy balhét fog rendezni a dokinál is. De akármilyen nehéz is lesz, muszáj végig csinálni.

Nem sikerült! Nekem kellett dönteni!

Este hat órakor már rendesen evett. A gallért egy mozdulattal szét törte a nyakán. Nagyon remélem, hogy nem sérül a szeme. Belecseppentettem a gyógyszert, közben megnéztem a varratot, szerintem nagyon jó. Remélem szépen összeforr neki. Most, csak egy egész picit váladékozik.
A ketrecben nem akar maradni. Állandóan az ölemben fekszik. Ha elindul még egy kicsit bizonytalan, és kísérem. Nem tudom az éjszaka hogyan lesz. Azt hiszem a többieket kizárom a hálószobából, és csak ő lehet bent. Azt hiszem nehezen fogják viselni, de nem kockáztathatom a Sali szemét.
____________________________________________________________________
Így nézett ki amikor hazajöttünk a dokitól.



A várakozásból, és késlekedésből majdnem tragédia lett.
Petya halála után napirenden van a rangsor vita. Már néhány napja azon gondolkodom, hogy kénytelen leszek a kandúrokat ivartalanitattni, mert nem tudják eldönteni, hogy ki a bandavezér, és egyre gyakrabban verekednek össze. Eddig csak a szőr hullott, de ma éjszaka majdnem tragédia lett. A verekedés után a Salamon elbújt. Azt hittem, hogy miután szétzavartam őket féltében igyekezett biztonságos távolba kerülni. Nem is izgattam magam miatta, de megígértem neki, hogy a jövőhéten viszem őket sorban a dokihoz, és megszabadíttatom őket a harciasságuktól.
Ezzel, részemről befejeztem a rumlit. Majd amikor már reggel hazaértem a bringázásból, sőt a reggelizésen is túl voltam - kb 1/2 9 volt ekkor-, előjött a Salamon. Azt hittem elájulok mikor megláttam a szemét. Mind a kettő véres volt, sőt a jobb szemhéjának a széle leszakadt.
Fél órán beleül elindultunk az orvoshoz.
A doki visszavarrta a leszakadt szemhéjat, és egyben elintéztük az ivartalanítást is. Nagyon remélem, hogy sikerül a szemhéj visszanövése, a szerencse a bajban az, hogy legalább a szaruhártya nem sérült.
Most ébredezik a ketrecben. Nagyon nincs ínyére a dolog, mert eddig még csak a kiállításokon volt ketrecben, itthon soha.
Jó lett volna, ha nem késlekedem ennyit.

Lássuk, kik ezek a " GONOSZOK" ?

Gyékényesi Heuréka, hívó neve: Ponponos, Ponponka, 12 éves. Petyuska és Ányecska lánya.
Egy eléggé öntörvényű, akaratos macska. Én ezt inkább úgy fogalmaznám, hogy egy jellem!
Nem alkuszik, csak akkor lehet szeretni, ha ő is akarja, de akkor nagyon és azonnal, mert ha nem akkor képes felmászni a kiszemelt áldozat nyakába.

Gyékényesi Tiziána, 9 éves, Benjámin és Fruzsina lánya. Bü-bájos, aranyos, beszélgetős, nagyon ragaszkodó macska. Örökölte a Benji és a Fruzsina összes jó tulajdonságát. Nagyon lehet és kell szeretni.

Gyékényesi Viktória, 6 éves, Grisenka, és Fruzsina lánya. Minden lében kanál, mindenhol ott van, különösen szereti a konyhát. A csepegő vízcsapról remekül iszik, ha valamit csinálok a mosogatónál, akkor meg kell várni, hogy előbb ő igyon és aztán csinálhatom a dolgom. Nem lehet rá haragudni, egy nagyon szeretni való kis macs.

Gyékényesi Salamon, 9 éves. Petya és Tündérke fia. A hasonlóság döbbenetes.
Ő az akit egyszer elvitt egy gazdi jelölt, de nem találtam megfelelőnek a körülményeit, és egy hét után visszahozattam. Utána hónapokig elbujt ha az előszoba csengő megszólalt. Így aztán nem is próbálkoztam más gazdihoz adni. Hihetetlen szeretet éhes, hízelkedő, ragaszkodó macska. Nem lehet nem szeretni.

Gyékényesi Sámson, 9 éves, Petya és Tündérke fia, ők ketten a Salamonnal alomtestvérek. Őt nem is akartam gazdához adni, mert a akkor még nem gondoltam, hogy abba hagyom a tenyésztést, és tenyészkandúrnak szántam. Születésekor majdnem megölte az anyját, mert akkora volt, hogy csak segítséggel, a másik két kölyök után 12 órával injekció hatására lett meg nagy nehezen. Ezért is lett az alom "S" betűs, mert rögtön elneveztem őt SÁMSON-nak.
Kedves, beszélgetős macska lett belőle.


Gyékényesi Mózes, hívóneve Grisa, Gricenka, 11 éves, Benji és Tündérke fia. A Benji összes jó tulajdonságát örökölte. Ragaszkodó, beszélgetős aranyos kis macs.

Gyékényesi Gyopár, hívó neve Ka-Ka Nu-Ku, 14 éves Vitold és Ányecska lánya, a Petya féltestvére. Nagyon kedves, aranyos, szeretni való macska. Csak egyszer engedtem szülni, mert császározni kellett, két gyönyörű vörös fia volt. Azt hittem, hogy nem éli túl, többé nem is engedtem szülni.
Azért lett a hívó neve az ami, mert egyszer volt egy erős székrekedése, mert lenyelt a műanyag játékdarabot, és az édesanyám azt kérdezte tőle:" mi van kiscicám, kaka nuku?". Így maradt rajta, hogy Ka-Ka Nu-Ku.

Heten, mint a gonoszok.

Ponponka, akár csak az apja egyedül szeret enni.

Vacsorázik a csapat.


Elég furcsa cím, de a mostani helyzetben találó.
Hat évvel ezelőtt, amikor eldöntöttem, hogy abba hagyom a tenyésztést, tizennégy macskám volt.
Döntésemet két dolog indokolta. Az egyik az volt, hogy minden évben maradt itt egy-két kölyök, mert akárkire nem bíztam őket, és ha nem találtam hozzájuk méltó gazdajelöltet akkor inkább itt maradt a kölyök. Így aztán szép lassan felszaporodott az állomány.
A másik, és talán nagyon is indokolt ok az, hogy közben én sem fiatalodtam, és egy fiatal emberrel is történhet baj, de erre egy idős embernek sokkal nagyobb az esélye. A macska, ha szerencséje van, akár húsz évig is elélhet, én akkor 64 éves voltam. Ha ehhez a húszat hozzáadom, hát, még kimondani is sok! Talán nem is élek addig, és akkor mi lesz azokkal a macskákkal akik az én akaratomból születtek, nálam, az én örömömre éltek. Most, illetve akkor még remekül elláttam őket, de mi lesz velük ha nekem valami bajom lesz?! Nem hozhatom őket kilátástalan helyzetbe! Ez az én felelősségem, csak is én oldhatom meg, hogy életük végéig őket megillető körülmények között élhessenek. Ennek két feltétele van, nem szaporodhat az állomány tovább, és nekem pedig vigyázni kell a fizikai és szellemi állapotomra, hogy én maradhassak utoljára!
Ez alatt a hat év alatt az állomány fele eltávozott a szivárványon túlra, az örök vadászmezőkre.
Minden veszteség egy fájdalmas tragédia volt, de nem az ellátatlanság, és elhanyagoltság szenvedése volt a sorsuk. A sor a következő: Tündérke, Fánika, Kisleányka, Benji, Fruzsina, Absnitzli, Petya. Mindegyikkel a lelkem egy darabja is távozott.

Ami a címet illeti: Petya eltávozása után megint átrendeződik az alá és fölé rendeltség, a tekintély sorrendje.
A Petya betegségének utolsó napjaiban már nagyon csendes volt a csapat, mintha csak nem akarták volna zavarni a beteget. Egészen biztos, hogy érezték, hogy nagy baj van. Azon a napon, mikor a Petya nélkül jöttem haza, szinte egész nap aludtak, vagy alvást színleltek. Olyan csend volt a mintha nem is lenne macska a lakásban.
Néhány nap után azért megváltozott a helyzet, most már az új rangsor kialakításával vannak elfoglalva. A hét kis gonosznak el kell döntenie, hogy közülük ki a "FŐGONOSZ".
"FŐGONOSZ"= bandavezér!

Megint elvesztettem egy barátot.

Petyusom! Ezt a gyertyát, a kedvenc helyeden, érted, neked gyújtottam. Égjen hát emlékedre mindörökké!


Az egykori remény, ma veszteséggé változott.
Ő, Zsebtigris Petruska, aki, valamikor régen (14 éve) azért jött hozzám , hogy feltámassza a vírus által lebénított Gyékényesi kennelt.
Ezt, a rá nehezedett feladatot nagyon jól teljesítette, sőt életének 14 éve alatt minden kiállításról győztesen tért haza. Tizenötször lett fajtagyőztes, világbajnoki címet ért el, és kétszer elnyerte a FAMKAT által kiírt Bastet díjat. Ezen kívül, volt a kiállítás legszebb felnőtt macskája, és több különdíjat is nyert.
Mindezek felett egy nagyon jó természetű, ragaszkodó, szeretni való macska volt.Egy űr megint keletkezett a lelkemben. Petyusom, soha nem tudlak elfelejteni. Legyen könnyű álmod, nyugodj békében.

Ma lenne 17 éves........

Nincs olyan nap, hogy nem gondolnék rá, ne jutna eszembe. Főleg amikor valami torzsalkodás támad, és nincs aki rendet csináljon, mert hiányzik a Bandagazda. Főleg a Sámson és a Petya nem tudják eldönteni, hogy ki érdemes a posztra.
Tegnap, amikor felmentem az iWiW-re, és olvastam a figyelmeztetést, hogy Gyékényesi Benjámin (Benji......) holnap 17 éves, nem bírtam sírás nélkül. Annyira hiányzik, pedig már 13 hónapja nincs velem. Még mostanában is előfordul, hogy egy-egy pillanatra azt hiszem, hogy a Benji ül az ajtóban, vagy ő nyávogott. Ő már sohasem lesz 17 éves, de mindig velem lesz, és mindenhova elkísér.
Soha nem fogom elfeljteni.