Nem akarok világgá menni!

Miután végre elrakta a szörnyet enni adott, és utána jót aludtam.

Tegnap, mire elmentek az idegenek, ilyen álmosak voltunk.

Frigyes vagyok, és végre idejöhettem, hogy kipanaszkodjam magam!

Már azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnám megértetni az Isten Lábával, hogy szeretnék örökre itt maradni az Óriások házában, és szeretném, ha nekem is ő lenne a gazdim, amikor is történt egy két nagyon ijesztő és fárasztó dolog.

Tegnap kezdődött, amikor egy csomó idegen jött, és mintha nem is akartak volna elmenni, ki-be járkáltak, és minden fémből készült berendezést szétszedtek.

Először nagyon érdekesnek ígérkezett a dolog mert nagyon jókat lehetett szaladgálni a lábak alatt, és mindenféle érdekes játékot tettek le a földre. Akkor is szerettem volna szaladgálni utánuk, amikor kimentek a házból, de ezt az Isten Lába nem engedte. Mindig megfogott, felemelt, és azt mondta, hogy nekem oda nem szabad menni. Minél többször mondta annál kíváncsibb lettem, hogy mi lehet ott amit nekem nem szabad megnézni. És különben is mi az, hogy nem szabad? Én egy szabadnak született macska vagyok, nem tilthat meg nekem semmit, még az Isten Lába sem! Örüljön, hogy megengedtem neki, hogy megfogjon, és ide hozzon, és ráadásul itt is tartson! Azért is ki akartam menni, hogy megmutassam neki, hogy nekem nem tilthat meg semmit. Na, ekkor történt a baj! Megint megfogott és bezárt a ketrecbe! Oda ahol az elején egy-két napig laktam!

Először nagyon hangosan nyávogtam, meg felmásztam a ketrec oldalán, de úgy csinált mintha nem is hallaná. Aztán mikor láttam, hogy nem kegyelmez, akkor fogtam magam és jól elaludtam.

Mire felébredtem, addigra már nem voltak itt az idegenek, és a ketrec ajtaja is nyitva volt.

Ez még nem minden ám! Képzeljétek mit csinált ma, elővett valami sziszegő, üvöltő masinát és

fél napig tologatta a lakásban. Azt mondta, hogy muszáj kiporszívózni, mert a tegnapi emberek a munka közben sok piszkot hordtak be, meg szórtak széjjel. Ezt már megint nem tudom, hogy micsoda, de nagyon ijesztő az biztos! Nem győztem előle elszaladni, meg elbújni, de mindenhova odatolta. Az igaz, mielőtt jött vele, szólt, hogy most idejövök, menjetek át a másik szobába. Na mi nem csak mentünk, hanem rohantunk. Csak azt nem tudom, hogy a Tiziana miért nem félt ettől a zajos sziszegő szörnytől?!

Ilyen szörnyűséges napok után nagyon elgondolkodtam, hogy akarjam-e Gazdimnak az Isten Lábát?

Még gondolkodom rajta! Egyet biztosan tudok, hogy nem akarok világgá menni, pedig gyakran mondja, hogy ha rossz macska leszel mehetsz világgá!