Döntöttem!

Frigyes vagyok! Sziasztok!

Sikerült megint idejönni, és elmondani a legújabb élményeimet. Mostanában sokszor kimehettem az erkélyre. Tudjátok ott nagyon szeretek, mert hasonlít ahhoz a helyhez ahol eddig éltem.Vannak növények, lehet bujkálni, és néha még valami repkedők is vannak, amiket jól lehet kergetni. Még soha nem sikerült egyet sem megfogni, pedig addig nem adom fel amíg legalább egyszer nem sikerül:-)

Egyik nap éppen vadászgattam az erkélyen amikor egyszer csak valami történt a lábammal. Benyúltam egy helyre, mert azt hittem, hogy van ott valami, amit ki tudok húzni. Sikerült megfogni a valamit, de nem jött. És a lábam sem jött. Húztam, rángattam, egyszer csak kijött, de elment a kedvem a játéktól, mert valami furcsát éreztem a lábamban. Be is mentem a szobába, és felmásztam a Gazdi ölébe, és elhelyezkedtem aludni. Ja, még nem is mondtam, hogy én is így hívom az Isten Lábát, mint a többiek, hogy Gazdi. Szóval elaludtam az ölében, ilyet még nem csináltam, azt reméltem , hogy ebből tudni fogja, hogy valami baj történt velem. De azt hiszem, nem vette észre, mert egy ideig hagyta, hogy ott aludjak, majd lerakott a heverőre, és ott aludtam tovább. Néha felébredtem, de nem volt kedvem ott hagyni a heverőt, mert egyre furcsább volt a lábam. Ha mozgattam, valami nagyon rosszat éreztem, később tudtam meg, hogy ez a fájdalom. Ez a fájdalom nem engedett sehova, nem ettem, nem ittam, sőt még nem is játszottam. Azt hittem, hogy ez a Gazdi örömére van, mert ő a játékaimat rosszalkodásnak hívja, és azt hittem, most örül mert jó vagyok. Nem is keltem fel, még este sem. A gazdi kérdezte, hogy mi van Frigyes, csak nincs valami bajod? De valahogy nem gondolhatta komolyan, mert azt mondta, hogy majd holnap meglátjuk. És elment aludni, de én nem mentem utána, mint ahogy a többiek is teszik, meg az utóbbi időben én is tettem, hanem maradtam egyedül a nappaliban a heverőn.

Éjszaka kétszer is megnézett, mert én még mindig ott voltam.

Reggel felkelt a szokásos időben, és a szokásos dolgai után enni adott a Viktóriának. Akkor már nem bírtam tovább, kimentem én is a konyhába. Mentem!? Jó lett volna menni, három lábon sántikáltam. Na akkor ijedt meg a Gazdi, mert azt mondta " te jó isten Frigyes, mi van a lábaddal ?" Felkapott is jól végig simogatta, és azt mondta, hogy akkor ma menni kell a Dokihoz!

Hát én ettől nagyon megijedtem, mert az a Doki nevű mindig olyant csinál amit én nem szeretek!

Addig addig ügyeskedtem, hogy délutánra már egy kicsit rá tudtam lépni a lábamra, de a Gazdi akkor is elvitt a dokihoz. Na! Tudtam én, hogy nem szabad idejönni. Megint megtapogatott, próbálta, hogy járkáljak. Felemelte a hátsó felem, hogy a két mellső lábammal menjek, de nem nagyon sikerült még volt egy kis fájdalom, ami nem engedte.

Végre abbahagyta, és azt mondta, hogy megint szerencséd van Frigyes mert nincs eltörve a lábad, csak megrándult, de majd segítünk rajta. Akkor kezdtem jobban figyelni, mert ha segíteni akar akkor nem lehet olyan rossz ember ez a Doki! Nagyon megdicsért, azt mondta szép vagyok! Hozott egy mérleget és megmért, majd elfordult, de mikor visszafordult már egy tű volt a kezében, és a nyakamnál a bőröm alá szúrt belőle valamit. Közben azt mondta, hogy ettől jobb lesz a lábam.

Nem igazán értem, hogy miért kell a macskát szurkálni azért, hogy jobb legyen neki!?

Ez után azt kérdezte a Doki a Gazditól, hogy még mindig gazdit keres a Frigyes? És képzeljétek a Gazdi azt mondta, hogy NEM! Már NEM! MÁR VAN GAZDIJA!

Na ekkor döntöttem el, hogy most már nem megyek sehova, itt maradok örökre, a GAZDINÁL!

Szerintetek jól döntöttem?