Kacsaháj.

Sziasztok! A mai nap is úgy indult mint a többi. A gazdi előhozta a bringáját, majd elment, de nem maradt olyan sokáig mint szokott. Mikor haza jött tele volt a bringatáska mindenfélével. Ebből tudtam, hogy vásárolni is volt. Nagyon nem izgatott a dolog mert tudom, hogy ilyenkor mi következik. Szépen sorban elrakja mindazt amit hozott. Ide önti, odarakja, és szép lassan eltűnik minden. Képzeljétek ma mi történt. Ma nem rakott el mindent. Egy különös csomagot kirakott a konyhában a pultra, azzal a megjegyzéssel, hogy ezt a kacshájat mindjárt ki is sütöm. Nem igazán tudom, hogy mi az a kacsaháj, és nem értem, hogy a sütés mit jelent, csak azt tudom, hogy amikor süt, akkor nem lehet felmenni arra fehér szekrényre amit tűzhelynek nevez, mert nagyon meleg, és mindig azt mondja, hogy vigyázzak, mert lángra kap a farkam, és akkor fel gyújthatom a lakást! Na szóval! Kirakta, azt valamit amit hozott, egy lábasba. Valami különös szagot éreztem, ezért felmentem a pultra. Akkor már egy lábasban volt az a kacsahájnak nevezett valami, és nagyon finom illata volt. Próbáltam megkóstolni, de az íze nem volt valami jó, nagyon csúszott, és a jó illat ellenére nem éreztem semmi különös ízt. Próbálkoztam többször is, de rájöttem, hogy nem kell az nekem. Csak azt nem tudom, hogy ha a gazdi megsüti akkor milyen íze van. Akkor már nem enged oda, mert azt mondja, hogy ha a zsír ( már megint nem tudom az mi?) rám ömlik akkor rex macska leszek! Ezt többször emlegeti, és mindig fenyegető hangsúllyal, ezért tudom, hogy ilyenkor jobb messziről figyelni a dolgokat! Az igaz, hogy nem tudom, milyen az a rex macska, de pont azért nem akarok az lenni! Sziasztok! Üdv mindenkinek! Frigyes.

Frigyes és a paprikaszedés.

Sziasztok! Képzeljétek, ma segítettem a gazdinak paprikát szedni. Közben észrevettem, hogy a leanderen fel lehet mászni a növények között az erkély szélére. Jó játék volt, csak az a baj, hogy a Gazdi észrevette, hogy már nagyon magasra másztam, és nem engedett tovább. A hangjából már tudtam, hogy baj lesz, szerinte nem jó dolog amit csinálok, és le fogok esni . Az a mániája, hogy rám szól, és már nyúl is felém, megfog, és leemel onnan ahol éppen nagyon jól érzem magam.Szerinte veszélyes, de én nem érzem veszélyesnek, inkább nagyon is érdekesnek! Most is végre jó messzire láttam, nem csak alul a résen tudtam kinézni. Ahogy meg halottam a hangját, jó szorosan megfogtam a leander szárát, és kapaszkodtam. De hiába, mert megfogott és leakart emelni. Annyira szorosan fogtam az ágat, hogy elsőre nem is sikerült neki. Aztán lefejtette a mancsomat a fáról és levett, és azt mondta, hogy ha annyira menni akarok akkor holnap reggel elvisz magával a bringán, és letesz a bokor alá, ahol találkoztunk, és ott fog hagyni! Nem hiszem, hogy megteszi, mert mindig ezt mondja, ha olyant csinálok ami szerinte nem macskának való! Még soha sem csinálta meg! Szerintetek most megcsinálja?

Aztán ami paprikát leszedtünk, felfűzte egy cérnára, és kiakasztotta a rácsra, Azt hittem, hogy nekem teszi oda játéknak, de nem engedett vele játszani. Valami olyasmit mondott, hogy az nagyon erős, és csípni fog. Szerintem meg én vagyok az erős, mert egyszer úgyis elérem, és leszedem!

Egy éve történt.

Igen, napra pontosan egy éve történt. A reggeli bringázásom közben az út egy bokros szakaszán teljesen váratlanul egy vörös kölyök macska ugrott elém. Megállni is alig tudtam, mert azon a szűk szakaszon nem számítottam semmi olyanra ami miatt meg kellene állni.Még csak nem is ijedt meg, inkább érdeklődőn nézett, majd folytatta igen fontos teendőjét, ami nem volt más, mint vadászás a darazsakra. Letettem a bringát és közelebb mentem, mert sem a hely sem körülmények nem voltak alkalmasak egy ilyen pici kölyök macska játszadozására. Egyik oldalon a hatos út, a másikon egy üzemi terület szerviz útja, középen egy igen keskeny bringaút, amin elég gyakran motorok is járnak. A kis macska meg sem ijedt, játszott tovább. Elővettem a fotómasinát, csináltam néhány felvételt, sőt még egy rövidke kis videót is, majd úgy döntöttem, hogy nem maradhat ott, mert számára nagyon veszélyes hely. Felvettem, minden gond nélkül meg tudtam fogni, és elsőre úgy gondoltam, hogy legalább arrébb viszem. Ahogy mentem vele,néhány lépést, láttam, hogy nagyon pici, kb. hat hetes kölyök, de lehet, hogy még fiatalabb. A szeptemberi éjszakák már elég hűvösek, úgy, hogy ha nem tapossa el valami jármű, akkor a hideg éjszakák, meg az éhezés nagyon gyorsan végeznek vele! Szinte gépiesen cselekedtem, elővettem a bringatáskából egy pamut szatyorfélét, és szépen beletettem, majd a nyakamba akasztva, betettem a dzsekim alá és a bringával elindultam hazafelé. A melegben két perc múlva már dorombolt. Nagyon meglepett vele, mert élénk tiltakozásra számítottam a sötétbe zártsága miatt. Így jöttünk hazáig. Útba ejtettem a közeli állatorvost, de még nem rendelt, ezért hazajöttünk. Megetettem, megitattam, majd közöltem vele, hogy ezentúl Frigyes lesz a neved, egy kicsit pihent a ketrecben, majd átmentünk a dokihoz. Első látásra egészségesnek bizonyult, mindössze a bolháktól a kullancsoktól, és a bélférgektől kellett megszabadítani. Megkapta a megfelelő kezelést, amit úgy csinált végig mintha mindig ezt csinálta volna. Mikor eljött az ideje, beoltattam, majd megejtettük az ivartalanítást. Nagyon hamar elfogadták a többiek, egyetlen atrocitás sem érte, igaz, hogy nagyon hamar közölte a többiekkel, hogy ő márpedig itthon van, és teljes jogú tagja a csapatnak! Ez alatt az év alatt nagyon megszerettette magát, és nagyon nem bántam meg, hogy befogadtam.

Amikor találkoztunk.

És ma amikor már minden érdekli, és mindenhol ott van,:-) Azt hiszem nélküle szegényebb lennék! Én nyertem vele, egy nagyon aranyos macskát, aki meg oda kirakta az nem tudja, hogy mit vesztett a tettével!

Most már tudom, hogy mit jelent!

Sziasztok! Régen jártam erre, de azért remélem még emlékeztek rám! A Frigyes vagyok, a Falurossza.
Megint történt valami amit feltétlenül el kell mondanom. Kezdjük az elején.
Mostanában nagyon vidáman telnek a napjaim, Jó meleg van az otthonunkban,  és az ablakból nézem azokat a fehér repkedő valamiket, amiket a Gazdi hópelyheknek nevez.Ezen kívül sokat játszom a többiekkel. Mostanában főleg a Grísával, mert ő a Főnök, és nagyon szeretném legyőzni. Ezért van amikor erősebben megfogom, és megharapom, akkor a Grísa elszalad, én meg utána. De nem sikerűl mindig megfogni, mert felmegy  a szekrénytetejére a fenti kuckóba. Kettő is van, egy az előszobában, egy meg a hálóban. Én még egyik helyre sem tudok felmenni, mert nagyon magasra kell ugrani, és azt még nem merem megpróbálni.
Van olyan is, hogy a Grísa hív engem játszani. Nagyon érdekesen szól olyankor. A Gazdi azt mondja, hogy kurrog. Mikor ezt hallom akkor szaladok, mert tudom, hogy játszani fogunk. Néhányszor már én is próbálgatom ezt a hangot, de ilyenkor a Gazdi mindig azt mondja, hogy Frigyes kislányt csinálok belőled! Én nem tudtam, hogy ez mint jelent, de akkor is ezt szokta mondani, amikor takarítunk, és jókat ijesztgetem hol a felmosót, hol a porolgatót. A porszívót is szoktam ijesztgetni, hogy hagyja abba azt hangos sziszegést, meg ne emelgesse a szőnyegeket. Ezekért nem szokott szólni a Gazdi, de amikor előveszi a takarító- brigádot, ami egy hatalmas porszívóból, meg nagyon furcsa valamiből áll. Annak még nem tudom a nevét, mert a Gazdi még a közelébe sem enged. Erősen sistereg, és hatalmas felhőt csinál a szőnyegek, meg a padló felett, de még az ablaknál is, és utána megy az nagy porszívó, és így teljes a takarító brigád. Ha netán mégis rá tudok menni utána a szőnyegre, akkor nagyon jó, kellemesen meleg alattam. Na a Gazdi ilyenkor is azt mondja, hogy kislányt csinál belőlem!
Ilyen szépen, kellemesen teltek a napot, amikor egyik este nem kaptunk vacsorát, sőt még másnap  reggelit sem. A Gazdi megfogott és bele tett abba a hordozóba amibe a Doki nevű szurkálós bácsihoz vitt. Szóltam neki, hogy nem akarok menni, de nem hallgatott rám. Felfogott és vitt. Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége, de arra azért nem gondoltam, hogy megint a doki kezébe ad, és ő meg jól alaposan meg nézeget, megnyomkod, és közben azt mondja, gyönyörű lettél Frigyes. Hátul, azt a két kis labdácskát is megtapogatta, és azt mondta, igen ez éppen jó. Egyszer csak megint egy tűt és megszúrta vele a vállamat, majd visszaengedett a hordozóba. Akkor azt hittem, hogy már jövünk is haza. De nem, még beszélgettek a gazdival, én meg közben nagyon álmos lettem. El is aludtam, és nem tudom, hogy utána mi történt.

Ilyen szépen  játszottam, és jól éreztem magam!

 Nyugodtan aludtam, mielőtt a Gazdi berakott a hordozóba!

 És ilyen voltam amikor hazajöttünk,

Utána csak arra emlékszem, hogy valahogyan nagyon furcsán, álmos vagyok, és mégis kezdek felébredni, de nem úgy mint ahogy szoktam! Nagyon furcsa volt. Egyszer csak jött a Gazdi, még beszélt valamit a Dokival, majd fel vett, és hazajöttünk, és itthon elég furcsán éreztem magam. Nem tudtam megnyugodni, állandóan jönni menni kellett, és mindig tisztogatni ott hátul, ahol az két ki labda volt. És egyszer csak észrevettem, hogy nincs ott a két kis labda! Hiába kerestem, nyalogattam nem volt! És akkor jöttem rá, hogy amikor nagyon mélyen aludtam azokat vette el tőlem a Doki!  Most kezdtem rájönni, hogy a Gazdi mire mondta, hogy "Frigyes meglátod kislányt csinálok belőled!" Akkor jöttem rá, hogy mivel fenyegetett a Gazdi!

 És nem mertem elaludni, nehogy megint valamim elvesszen mire felébredek!

Újra Dokinál..

 Mikor hazajöttünk jól megnéztem, hogy megvan-e minden!

  Megláttam, hogy Viktória kapott abból a finom tápból amit nekem vett a gazdi, és én is kértem belőle.

Sziasztok!


Már megint történt valami amit feltétlenül meg kell osztani veletek.
A reggel nagyon jól indult, mert kora reggel a gazdi takarításba fogott, és én ahogy szoktam segítettem neki. Mindig ott voltam ahol csinált valamit.  Hol a szőnyegseprűt fenyegettem, hogy megfogom, hol a felmosót, de mindig volt valami amiben a gazdinak sürgős segítségre volt szüksége.
Mikor készen volt a takarítás, akkor megkerestem egy szép tiszta fotelt és elhelyezkedtem aludni. Közben a gazdi, esőt csinált magának, abban a nagy vízelnyelőben, aláment az esőnek, és mikor már alaposan, ledörzsölte magát, utána reggelizett.
Arról a vízelnyelőről, ahol az esőt csinálja, már akartam nektek mondani, hogy nem értem a gazdit, hogy minden nap esőt csinál magának. Először mikor hallottam, hogy esik az eső és a gazdi is ott van, kiakartam onnan hívni, de nem jött, hanem összekente magát valami habos-szagos dologgal, és megint bement az eső alá. Aztán egy nagy ruhával össze-vissza dörzsölte magát, és utána felvette azokat holmikat amit úgy hord magán mint  én a bundámat. Először nagyon megijedtem, mert emlékszem rá, hogy mielőtt a Gazdi magával hozott, milyen hideg volt és vizes amikor pont ott esett az eső ahol voltam. És hiába akartam valahova elbújni, mindenhol esett, és nagyon hideg lett a bundám. Nem is értem a gazdit, hogy ez miért jó neki!? A ti gazditok is szokott ilyent csinálni?
Na, de most nem is ezt akartam , hanem, képzeljétek amikor megette a reggelijét, berakott a boxba, és elvitt ahhoz a fehér köpenyes kétlábúhoz, akit Doktor úrnak, vagy Krisztiánnak hív.
Mikor odaértünk, nem is akartam kijönni a házikóból, de muszáj volt mert a gazdi kiszedett. A doki mindjárt nyúlt felém, de én nem akartam, hogy megfogjon. És képzeljétek ekkor mi történt, a Gazdi a Doki kezébe  adott!.Ő megemelt, és nagyon tetszettem neki, beszélt hozzám, simogatott, és közben meg is vizsgált, és közben csak azt mondogatta, hogy nagyon jó, nagyon jó. Már éppen kezdtem megnyugodni, hogy mégis csak elég rendes kétlábú, amikor hozta a tűt,  megfogta a nyakamnál a bőrt, hasonlóan mint régen a mama szokta, és jól beleszúrta a nyakamba, és valami ment belőle a bőröm alá! Hát ezek után megint azt mondom, hogy nem szeretem ezt Doki nevű kétlábút! A Gazdi meg azzal vigasztalt, hogy ez szuri megvéd a betegségektől. Azt sem tudom, hogy mi az a betegség, akkor miért higgyem el, hogy jó nekem ha megvéd tőle ez a szurkálás!
Most egy kicsit bánatos lettem. A ti Gazditok a szokott veletek ilyeneket csinálni?

Ma különösen élő az emlék!

A korábbi bejegyzések után elég nehéz egy emlékező bejegyzést írni. De az élethez ez is hozzátartozik, és nem feltétlenül csak a fájdalmas, szomorú dolgokra kell emlékezni. Minden eltávozó hagyott nagyon szép emlékeket is az életemben, és megpróbálok inkább azokra gondolni! Így könnyebb a még velem levőket szeretni, megfelelően ellátni. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem hiányoznak akik már odaát vannak, de könnyebb ha a hiányuk nem egy mélységes űr, hanem a szebb, boldogabb események sora, amibe szépen beleillenek a még itt, velem levők.

Egy boldog kiscica fáradságos napja:-)

A Gazdi ebbe a kosárba dobálta bele a labdáimat.

Ennyire elfáradtam, a takarítás közben!

Sziasztok! Frigyes vagyok! Tudjátok, a Falurossza.

Már régen jártam erre, mert nagyon elfoglalt vagyok mostanában.

Meséltem, hogy itt lakik öt elég nagy szőrű macska. De nem csak a szőrük nagy hanem kövérek is.

Főleg a Salamon. Na azért a többi sem panaszkodhat. Kivétel csak a Viktória. Ő inkább sovány. Biztos azért is van mindig rossz kedve, és nem játszik velem, meg a tornaórákon sem vesz részt.Vagy ha igen akkor inkább engem kerget, meg fújkál, a helyett, hogy ő is tornázna mint a többiek A tornaórák abból állnak, hogy amikor alszanak, én jól rá ugrom, hol egyik, hol a másik óriásra, és jól megmasszírozom a hátukat,és megszaggatom a bundájukat. Néha még a szám is tele lesz azzal a hatalmas szőrükkel. Ilyenkor a Gazdi szokta kiszedni a számból a rengeteg szőrt. Ilyenkor mindig magyarázza, hogy finomabban kellene játszani, meg egyszer ráfizetek, hogy ha nem tisztelem az idősebbeket.

Nem érti meg, hogy pont azért tartok nekik tornaórát mert nekik nem jó, ha ilyen kövérek, és valahogy leakarom őket fogyasztani.

Tényleg, nem igazán értem, hogy minek nekik az nagy bunda. Soha nem mennek ki, itt bent meg mindig jó meleg van. Szerintem semmi szükség rá! De mindegy, ők tudják. Lehet, hogy ők sem?

A tornaórák mellett, amit természetesen rendszeresen tartok a többieknek, a játékok gondos elrejtésével is sok időt töltök. Nagyon gondosan kell megkeresni az alkalmas helyeket. Ilyenek pl. az összes szekrényalja, az ágyak, meg a fotelok alja. De a legjobb a Gazdi lába körül amikor a konyhában főz. Itt nagyon jól lehet kergetni a saját farkamat is. Nem is értem, hogy a Gazdi miért nem engedi. Azt mondja, hogy túl nagyok a karmaim, és lefogja vágni őket, ha nem viszem arrébb a játékomat. Azt nem tudom, hogy mit jelent a "levágom", de valahogy nem hangzik jól, ezért nem is szeretném, ha megtörténne, ezért inkább elviszem a játékot a tűzhelyhez, mert ott nagyon jókat pattanik, meg kopog, és gyakran elbújik a tűzhely mögé. Innen elég nehéz kiszedni, de azért ha gondosan csinálom akkor sikerül.

Mára sikerült a lakás minden érdekes pontján több játékot is elrejteni. Így mindig tudtam, hogy hol találok egyet-egyet, és mindig könnyű volt megtalálni ha játszani akartam.

De ma megint történt valami amire nem számítottam. Azt mondta a Gazdi, hogy ideje takarítani, és megint szétdobálta a nappali játszóteret. Megint mindet összevizezett, a szőnyegeket, meg a parkettát, de még a bútorokat is összekente valamivel. De nem csak szétdobálta, meg összevizezte, hanem előkotorta azt a kosarat amiben a régi macskák játékai voltak, amiben én is találtam egy két érdekes játékot, és összeszedte az általam gondosan elrejtett játékaimat, és belerakta ebbe a kosárba. Ráadásul, még azt is mondta, hogy ezután itt a helye a játékaidnak.

Hiába szaladgáltam az előtt a felmosó előtt, hogy ne kotorja ki a szekrények alól a labdákat, mégis kikotorta, és a Gazdi beledobta a kosárba.

Nagyon elfáradtam, de nem tudtam megakadályozni, hogy ne kerüljön minden labda a kosárba.

Pedig az is fárasztó volt, hogy végre mindet elhelyeztem a legalkalmasabb helyre, és tessék, majd ha kipihentem magam, kezdhetem előröl egészet.

Ugye sajnáltok egy kicsit!?