Már megint hétvégén ijeszgetett a.....

Grisenka, csak úgy mint annak idején az apj egy hónappal a 16. születésnapja előtt lett beteg.
 Valójában nem is kimondott betegség volt, de megváltozott a viselkedése, kerülte a többiekkel a játékot, kerülte a konfliktust, és a mozgásában is egy furcsa tartást vett fel.  Ha simogattam, dorombolt ugyan, de nem vette jó néven, ha a hasát is simogattam. Olyankor megkeményítette a hasfalát.Nem tudtam eldönteni, hogy fájdalmai vannak-e, és ha igen akkor hol, a hasüregében, vagy a hátán, a gerincén.  Ilyen bizonytalanságban telt a hétvége.
Ma délelőtt átvittem a dokihoz. A vizsgálat kiderítette, hogy a gerince érzékeny. Kapott egy kevés infúziót, és konbinált injekciót, és figyelni kell a változásokat.
Úgy néz ki, hogy javult az állapota, jobban mozog, többször ment enni és inni. Egyéb dolgait is rendesen elvégezte. Holnap ha nem romlik nem kell vinni, de tájékoztatni kell a dokit az állapotáról.

 Hazajövetel után igy elnyúlva aludt.

Ha nem látom, talán el sem hiszem.

Ma megint olyan dolog történt ami nagyon meghatott, és nem győztem csodálkozni, hogy létezik ilyen.
Úgy általában még ma is érződik a hangulaton, hogy hiányzik valaki a csapatból, és valahogy csendesebbek, mint általában. A reggeli után mindenki elhelyezkedett a szokásos helyén aludni. Én itt ültem a gép előtt, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a Grísa járkál a nappaliban, benéz a szekrény alá, benéz a nyitott ketrecbe, aztán elindul az előszoba felé, de mielőtt kimenne hosszasan benéz a fotelok háta mögé.Akkor jöttem rá, hogy mit csinál.Keresi a Salamont, ugyanis amikor beteg volt a felsorolt, és Grísa által ellenőrzött helyeken szokott elbújni. És itt még nem volt vége a keresésnek, mert ment tovább, és megnézte, megszaglászta mindazokat a helyeket ahova Salamon pisilni szokott, majd ment a hálóba és ott is benézett a fotel alá és a volt szülőházba is. Akkor vette észre, hogy mentem utána és ott vagyok az ajtóban. Megállt rám nézett hosszasan, és még nyávogott is, mintha kérdezte volna, hogy hol van? Akkor már nem bírtam sírás nélkül. Felvettem és jól telesírtam a bundáját, ő meg harsányan dorombolt, és törleszkedett az arcomhoz.
Ezzel a cselekvés sorral meggyőzött róla, hogy  ők is tudnak egymásról az összetartozásukról, és számon tartják egymást, és nem értik, hogy egyszer csak hova lett egy társuk.Nem hiszik el, hogy nincs ott. Van hiány érzetük, ami keresésre sarkallja őket.
Délelőtt még egyszer elindult körülnézni, de már nem járta egészen végig a helyeket. Mintha feladta, vagy tudomásul vette, hogy nincs, nem találja.
Nem csak nekem nehéz, ők is túl kell jussanak a veszteségen. Este már volt egy kis szaladgálós játék, de gyorsan abbahagyták.

Valami nagyon megváltozott.

A tegnapi lelket romboló esemény következtében este képtelen voltam elaludni. Többször felkeltem járkáltam, meditáltam mire sikerült olyan állapotba hozni magam, hogy viszonylag rövid idő alatt el tudtam aludni.

Ezért aztán ma reggel nem akartam a szokásos időben felkelni, még egy kicsit szerettem volna pihenni, a lelkemmel foglalkozni. Erre azért lett volna szükségem, mert már egy ideje azért keltem 3,50-kor, mert 4 órakor kellett beadni Salamonnak az inzulint. Miután ma már erre nem volt szükség szívesen maradtam volna.
Igen ám, de nem lehetett, mert az összes macskám jött ébresztgetni, lökdöstek, doromboltak, szabályosan kikényszerítettek az ágyból. Mondhatom, megleptek vele, és egy kicsit meg is hatódtam, mert ők azt hitték, hogy még mindig dolgom van, és történnie kell valaminek, ami helyre állítja az egy ideje szokásos rendet.

Kénytelen voltam felkelni, és kimenni a fürdőszobába. Itt ért a második meglepetés. A fürdőszoba közepén hevert a Salamon szőréből csinált filclabda.

Ahogy elindultam a fotómasinájért. a Tiziana ment oda, először leült mellette, majd szépen komótosan elsétált.
Ezután Viktória, és hangos hívó nyávogással körbe járta a lakást, és miután csitítottam, simogattam egy kicsit, elhelyezkedett a kosárnak azon a felén ahol a Salamon szokott feküdni.

Egyszerűen nem tudtam szólni. Nem tudom, hogy valóban a Salamont keresték-e, vagy csak én láttam úgy, de a látszat nagyon azt mutatta. Ezt a hívó nyávogásos körbejárkálást Viktória a délelőtt folyamán többször megcsinálta.

                                    

 Miközben még mindig nem csitult a lelkem háborgása a történtek miatt, nagyon csodáltam őket, tudták, hogy hiányzik valaki, és ezt velem is közölni akarták. A többiek inkább feltűnően csendesen viselkednek egész nap. A Grisa is meg a Sámson is idejön hozzám, felkéredzkedik az ölembe, de valahogy érezni rajtuk, hogy tudják, hogy valami végleges történt. Van, hogy valamelyik elém ül és némán, hosszasan néz rám. Aztán szép lassan elmegy valahová aludni.

Grísenka és Viktória

Viktória és Tiziana

Viktória és Sámsonka.

Meghalt a remény!

Salamonkám nagyon szépen kérlek bocsásd meg, hogy nem tudtunk segíteni, és a további szenvedést nem engedtük végig csinálni. Nagyon szerettelek, és sohasem foglak elfelejteni. Már találkoztál a többiekkel, sokan vártak, nem leszel egyedül. Hidd el kérlek nem volt könnyű döntés, de meg kellett hozni, mert amibe kerültél azt  nem lehetett macskaéletnek nevezni. Nagyon sajnálom, de tudom, hogy nem tehettem mást! Még akkor sem ha a lelkem egy darabját te is magaddal vitted.
Sámsonka itt ül az ölemben, és mintha ő is írná a búcsút. Mikor hazajöttem nélküled mintha tudták volna, hogy mi történt. Először menekültek előlem, majd váltottak, és mindannyian körém gyűltek.
Drága kiscicám  Isten Veled!

Most már talán mondhatom, hogy túl van a rohamon!

Kénytelen voltam egy  fél Quamatelt beadni neki, mert megint hányt. Rengeteg vizet adtam neki fecskendőből. Utána megnyugodott, és hatalmas dorombolással kéredzkedett fel az ölembe. Ennivalót még nem fogadott el. A következő inzulin adagot három óra előtt nem kaphatja meg!
Most úgy látom jobban van. Viktóriával együtt a kosárban fekszik, és már nem teljes hosszában elnyúlva, hanem macska módjára szépen begömbölyödve.

Viktória, Salamon

Félek!!!

Néhány napja én ápolom a Salamont. Kaptam minden szükséges eszközt ami az ellátáshoz kell, viszonylag normális cukorértékkel át vettem a kezelését. Három napig, egészen Péntekig nem is volt semmi baj, reggelente adtam neki a két NEinzulint, és így a cukor normális volt, evett rendesen. Szombat reggel azt vettem észre, hogy kevesebbet evett mint szokott. A Frigyessel még menni kellet a dokihoz, mert a harmadik antibiotikumot még meg kellett kapnia a tüsszögésére. Mondtam, hogy a Salamon jól van, de szerintem kevesebbet evett mint ami estig elég lenne neki. Megbeszéltük, hogy akkor napközben is kaphat némi kiegészítő adagot.
Este felé, mielőtt enni adtam volna neki megmértem a vizelet cukorszintjét, és ekkor ért a meglepetés. A teszt a veszélyes tartományban jelzett. Eddig még egyszer sem magasabb a normális értéknél. Megint beadtam neki a két NEinzulint, és próbáltam etetni, de néhány falat után visszautasította az ételt. Később újra kínáltam, de megint csak éppen, hogy egy kicsit evett. Letettem a száraz kajás edényt, hogy ha enni akar azért találjon valamit.

Reggel, azaz hajnali háromkor kimentem, ő jött mint szokott, de ahogy felállt hozzám, elkezdett hányni. Hányt teljesen üres gyomorból, savat. Aztán ment inni. Elkészítettem az inzulinját, be is adtam neki a két Negységet, majd kínáltam étellel, de nem fogadta el. Na ekkor ijedtem meg, mert inzulin után ennie kellene. Ivott egy kis vizet, de enni nem akart. Fecskendőből adtam neki kamilla+borsmenta+csalán teakeverékből. Ezt többször ismételtem, hogy legalább folyadék legyen benne. Később beadtam neki egy Cvitamint. Figyeltem, hogy mikor és melyik bilibe pisil, de hat óráig nem ment el a kosárból.
És megint vasárnap van, nincs doki, de ha lenne akkor is tudom, hogy csodát tenni ő sem tudna!
Ha nem kezd el enni, legalább néhány falatot, akkor nagyon nagy baj lesz, és ezért félek!!!

   Salamonkám az istenért, kérlek, hogy kapd össze magad, és egyél, mert anélkül nagy bajba kerülsz!

Kissé rögös út, de végig járjuk!

A tegnapi cukorszint mérésnél kiderült, hogy nem elég a két egység inzulin. Ezért ma reggel három egységet kapott. Azt reméljük a dokival, hogy estére, tíz alá megy az érték.
Az az igazság, hogy ez sok mindentől függ, de legfőképpen az adott szervezet inzulinra való reagálásától. Ez pedig ahány szervezet annyi féle. Ezért bizonyos ideig tartó, a reakciótól függő, az adag folyamatos kismértékű emelésével lehet elérni az egyensúlyt.
Salamonnál bonyolítja a dolgot, hogy e miatt a tüsszögés miatt elment a szaglása és ezért nem nagyon akar enni. De már erre is kapott gyógyit, cseppet az orrába. Nagyon utálja, és nekem nem is sikerül rendesen, mert úgy tiltakozik mintha az életéért harcolna.--Pedig, szegénykém nem is tudja, hogy nem ő, hanem én, meg doki harcolunk az életéért! Ma vittem a cseppeket, és a doki csepegtette be neki a nózijába. Na így van rá esély, hogy használ is! Azért ma reggel már kétszer evett, mielőtt elindultunk, és nem sokkal azután, hogy hazaértünk.
Este megint megyünk ellenőrzésre.

 Ma reggel mielőtt elindultunk Viktóriával a kosárban.

És miután hazajöttünk.