2008. november 7., péntek

Megint elment egy barát.

Remélem megtaláltad Fruzsinát, és a többieket.

Absnitzli, és többiek emlékére.

Szemle a Banda felett.

Kedvenc foteljában, Tiziána melett üres a helye.

Absnitli, és Fruzsina a kedvenc fotelben, néhány nappal Fruzsina halála elött.

Salamon, Ponponka, és Absnitzli. Itt a Ponponka éppem beteg volt, Absnitzli meg gyógyítani próbálja.
Absnitzli, és Tiziána.
Grísenka és Absnitzli.

Tegnap este megint búcsúzni kényszerültem.
Absnitzli nevű macskám feladta a betegséggel való kűzdelmét, és ma reggelre békésen elaludt.
Azt hiszem, hogy Fruzsina eltünése volt számára az a feldolgozhatattlan hiány ami elvitte szervezete maradék erejét. Ők egy idősek voltak, néhány nap külömbség volt csak köztük. Együtt nöttek fel, együtt voltak boldog kis macskák, és együtt voltak betegek is.
Neki mindig kellett valaki, akihez odabújhatott, akinél melegedhetett, és akit melegíthetett. Egy nagyon ragaszkodó, szerető, és szerethető macska volt.
Mára, már biztos megtalálta Fruzsinát és a többieket, az Örök Vadászmezőn.

Kiscicám, máris nagyon hiányzol, sohasem tudlak elfelejteni. Legyen könnyű az álmod!

Nincsenek megjegyzések: