Leégett egy gyertya.

Drága kiscicám, égjen az a gyertya emlékedre.

Ő már odaát van, a szivárványon túl, a bokrok védelmében, az örök vadászmezőn.

Ez év májusában, amikor már tudtam, hogy beteg, és nem lehet gyógyítani.


Fruzsina ideje, amit tizennégy évvel ezelött, a születésekor kapott, sajnos véget ért.

Tegnap este már látszott, hogy a szeméből kihunyt a fény, és már csak órái maradtak. Amikor megsímogattam, hogy egy kicsit próbáljam vígasztalni, a fejét belenyomta a kezembe, mintha csak búcsuzni akart volna.
Reggelre, már nem élt, hideg volt a kis teste. A teste helyzetéből arra következtetek, hogy álmában állt meg a szíve. Szenvedés nem látszott rajta, azt hiszem békésen aludt el örökre.

Isten veled kiscicám! Sohasen foglak elfelejteni!