Rozsdás ------ Harlekin. Pongrác -------- Negró.

Ez a fotó ott készűl ahonnan, Harkein és Negró származik. A kép közepén egy vörösmacska látható, aki a Rozsdásra emlékeztet.

Negró, az eredeti élőhelyén, ahonnan kimentettük őket.

Harlekin egy etetés után, még az eredeti élőhelyén, néhány nappal a mentés elött.

Ő nem az én macskám volt, de engem talált meg elöször. Akkor is éppen több macskám volt, és még édesanyám is élt, és az ő kívánságaihoz is alkalmazkodni kellett. Ő pedig azt mondta, hogy három macska éppen elég. Akkor még megvolt a Pongrácka, a Szidónia, meg a Naca. Velük minden este rendszeresen jártam sétálni, és egy ilyen séta alkalmával amikor a Pongrácot hívtam nem csak ő jött, hanem egy nagyon szép vörös kandur is. Azonnal láttam, hogy egy fiatal, jól táplált, gondozott macska. Ráadásul fehér mellénye és cipői voltak. Egyszóval egy nagyon szép macska volt. Végig jött velünk a sétaúton, és amikor elindultunk hazafelé, úgy jött velünk, mintha mindig itt lakott volna. Persze, együtt mintünk haza, és ahányszor hívtam a Pongrácot annyiszor ő is odajött hozzám. Már azt hittem, hogy az ő neve is Pongrác. Szerettem volna megtartani, ezért midjárt el is neveztem Rozsdásnak, de miután nem egyedül én éltem csak a lakásban, nem is dönthettem egyedül. Édesanyám meg katagórikusan kijelentette, hogy három macska pont elég. Így nem maradt más választásom, meg kellett ígérnem, hogy keresek neki valami gazdát. Nagyon sajnáltam, hogy meg kell válni tőle, mert első pillanattól kezdve úgy viselkedett mintha mindig itt lakott volna. Evett, majd utána felment a rekaméra, és elhelyezkedett aludni. Persze reggelre, a legnagyobb szőnyeg közepére rakta a bőséges vacsora következményét. Ezzel végképp kitelt a becsülete, mennie kellett.
A szomszéd házban egy fiatal család kérte, és nem volt mit tenni, odadatam. Mondtam, hogy néhány napig ne engedjék ki, nehogy elmenjen, és ha már elfogadja a családot, akkor már kiengedheteik. Így is volt. Kb. egy hét múlva megint megjelent nálunk a macska, és én visszaadatam, remélve hogy már ott is fog maradni. Megint egy hét telt el, és a macska megint nálunk volt. Én újra visszaadtam. Legközelebb már a gazdája jött, hogy nincs-e nálumk megint, mert nem ment haza. Akkor már nem jött hozzánk, hanem a lakótelepen elkóborolt, mert szerintem tudta, hogy úgyis visszaadom oda ahol ő nem szeret lenni. Ezért aztán a Pongáccal elindultam a lakótelepen sétálni, arra is elmentem, ahol még a Pongrác nem is járt, és egyre csak mondtam neki, hogy keressük meg a Rozsdást. Én magym sem nagyon hittem, hogy megtalálja, de egyszer csak, az egyik nyitott pince ablaktól nem akart eljönni, sőt be is ment a pincébe, Majdbem rám jött a frász, mert sokáig nem jött ki, hiába hívtam. Már éppen érdeklődni akartam, hogy kenek a üincéje, és hogy nem mehetnék-e le, mert lent van a macskám, és nem akar kijönni, amikor megjelent Pongrácka, nyomában a Rozsdássál. Hírtelen azt sem tudtam, hogy melyiket símogassam jobban, annyira megörültem.
Ezután elkövettem azt a hibát, ami miatt még ma is ,kb húsz év után, még mindig lelkiismeretfúrdalásom van, megint visszaadtam annak az embernek akinél nem érezte jól magát. Rá egy hétre megint kereste az illető, de akkor már sem ő, sem én, sem a Pongrác nem találtuk mag. Szerintem nem volt vélettlen. Tudta, hogy nem maradhat nálam, ott nem akart maradni, így inkább elment valahova másfelé jobb gazdát keresni, vagy szabadon akart tovább élni.
Ennyi év után, hasonló eset történt. amikor Harlekin a mentett, hajléktalan macska nem fogadta el számára felkínált biztonságos életet. Hozzám ragaszkodott, bennem megbízott, de én nem fogadhattam be, mert tíz macska mellé nem vállahatok, még hármat. Pláne nem akkor amikor semmi lehtőségem a karanténozásra. Anélkül pedig egysterűen nem szabad behozni az enyémek közé. Éppen karanténbe kerültek volna amikor az első adandó alakalmat kihasználta és megszökött. Most a befogadó, aki nagyon szereti az állatokat, így a macskákat is, akarja ugyanazt csinálni amit én csináltam a Pongráccal, meg a Rozsdással. A Harlekin hajléktalan társa a Negró, vele, az ő segítségével akarja megkeresni. Kíváncsi vagyok, hogy neki műlödik az a mi nekem működött. Ha igen, akkor nem lehet vélettlen. Akkor a macskák képesek megérteni az ember kívánságát, és végrehajtani bizonyos ember követitette feladatokat.
Kíváncsian várom az eredményt. Kívánom, hogy sikerűljön, mert nagyon nagy kár lenne, ha a mentés nem sikerülne, és elveszne a Harlekin.
Pongrácról, meg Rozsdásról sajnos nincs fotóm, de a Harlekint, meg a Negrót meg tudom mutatni.