Ma megint rám hozta a frászt!

Szegénykém ma reggel megint úgy viselkedett mint két napja amikor úgy döntöttem, hogy megyünk a dokihoz. Egyik biliről a másikra ment és közben állandóan nyávogott, de csak egy nagyon keveset sikerült neki pisilni. Erre már azt mondtam, hogy egészen biztos, hogy a pisiléssel van valami gond.  Az első gyanúm azért csitult el mert a két napja kapott szurik egy kicsit csillapították a bajt, de a gyógyításhoz kevés volt. Nem is volt közte antibiotikum, mert akkor még nem volt biztos, hogy szükség lesz rá, de annyira pont elég volt elfedje a bajt és a vizelet minta, nem mutatott semmit, teljesen jónak látszott.
Miután láttam, hogy valami nagyon nem stimmel, illetve biztos voltam benne, hogy a vizelet ürítéssel van baj, megint átmentünk a dokihoz. A hólyagja megint üres volt, tehát pisilni tud. Uhval is megnézte a doki, kő nincsen de ettől még igen komoly gyulladás lehet. Megkapta a szurikat, és ma már antibigyót is kapott.
Majd itthon folytatta a pisilési próbálkozásokat. Természetesen mindig mentem utána, és egyszer sikerült neki kinyomni egy alvadt vér csomót.  Összeszedtem, és átvittem a dokihoz. Azt mondta, hogy ez sajnos a nyálkahártya gyulladása miatt természetes és jó hogy kijött mert így már nem tud még több bajt okozni.
Este megint át kell menni, hogy lássa a változást. Nagyon remélem, hogy az antibiotikum segít.

Ellenőrzésen.

A tegnapi orvoshoz rohanás után, ma egy kicsit nyugodtabban készültünk a dokihoz.
Tiziána a reggeli bili ügyeit egy kis nyávogás közben elintézte. Nem volt más csak pisi. Miután éppen előtte néhány perccel tisztítottam ki a bilit, így nem keveredett az övé a Viktóriáéval,  és tudtam belőle mintát venni amit a vittem a dokihoz. Meg is nézte és. igaz, hogy gyors teszttel de kiindulási alapnak jó, és  nem talált benne semmit ami kóros lehetne. Ettől függetlenül abban maradtunk a tovább figyelem, hogy milyen gyakorisággal, mennyit és milyent pisil.
A másik a látása, vagyis a szeme állapota. Hogy lát e rendesen, vagy van valamilyen ok az esetleges bizonytalan látásra.
A fenti fotót ma délelőtt csináltam, és itt megint úgy látszik mintha egyforma lenne a pupillája. Tényleg figyelni fogom, mert nem szeretném, ha esetleges nem odafigyelés miatt lenne valami komolyabb baja.
A mostani állapotára azt lehet mondani, hogy a korának megfelelő.

Futás az orvoshoz!

Futás bizony, mert így nem megyünk bele az éjszakába!

Az történt, hogy Tiziána a szokásos szükségletei végzése közben hangosan nyávogott, szabályosan sírt. És nem csak amíg a WCben volt, hanem miután kijött akkor sem tudott megnyugodni. Majd visszament a bilibe, és ott hagyott egy elég híg, mondhatnám,  hogy hasmenést. Folyton nyávogott, tisztogatta magát, és nem tudott megnyugodni, jött ment és panaszkodott. Majd evett néhány falatot, amit nem sokára ki is adott. És közben panaszkodott. Többször hányt, egyszer egy kisebb szőrcsomót is kiadott. Akkor azt hittem, hogy ez volt a baj. De nem, mert megint ment a bilibe, de akkor nem hagyott ott semmit.
Na ekkor döntöttem el, hogy így nem megyünk neki az éjszakának, irány az orvos.
A doki megvizsgálta, a belei rendben, a hólyagja rendben, nincs kiszáradva, de vizsgálat közben észrevettünk valami furcsát. Mintha nem látna jól! Hatalmasak a pupillái, pedig a világítás nagyon jó, ebben a fényben nem szabadna ekkora pupilláinak lenni. Itt kaptam frászt, hogy lehet, hogy agyvérzés, de a doki szerint nem valószínű, mert a fényt érzékeli, mert összehúzódnak ha belevilágít, de valószínű a kora miatt szürkült el szemlencséje, és azért lát rosszul, amihez hozzá jön a doki miatti idegesség. Kapott fájdalom csillapítót, vitamint és holnap megint menni kell.
Itthon ugyan úgy mozog, jön megy, megint evett ahogy szokott, és ha megsimogatom a szeme körül, nem kapja el a fejét. Még nem volt a bilibe, hanem mint szokott elhelyezkedett a Viktóriával együtt az ágyamon.
 Nem tudom mi van, de holnap megint megyünk!

Ez a fotó tegnap készült az ablakban, és most látom, hogy rendesen szűkek a pupillái!

Pont egy éve történt!

Frigyesem!

A veszteség érzése az óta a szörnyű nap óta sem változott semmit. Ugyanis viszonylag váratlanul történt, hogy meg kellett hoznom a legszörnyűbb döntést amit egy állattartónak időnként meg kell hozni. Betegséged amiről addig nem is tudtam, olyan stádiumba került aminek a gyógyításával nem volt szabad próbálkozni. Egy alattomos agydaganat növekedése elérte azt a nagyságot ami fájdalmat okozott, és ezzel viselkedésedben olyan változás mutatkozott aminek a gyógyulási esélyei szinte egyenlőek voltak a nullával. Ebből következően minden gyógyítási kísérlet növelte, és nyújtotta volna szenvedéseidet. Ezért dönteni kellett, és akkor aláírtam a halálos ítéletedet.
Azóta is nagyon hiányzol. Sokszor várom, hogy odajössz ahol éppen csinálok valamit, mert többnyire mindenhol ott voltál ahol dolgom volt. Tudom, hogy jól döntöttem, mert nem így döntöttem volna akkor egy csomó felesleges szenvedésnek tettelek volna ki. Az pedig, nem szeretet hanem önzés lett volna, és nem a te érdeked, hanem az én önzőségem lett volna.

Ez a fotó az utolsó napok egyikén készült. Szerettél idejönni a kezem mellé. Itt vettem észre először valami sem stimmel, volt eset, hogy teljesen váratlanul hirtelen felkaptad a fejed úgy fújtál mintha bántott volna valaki. Majd hirtelen menekülve elfutottál. Miután régebben volt egy agyvérzéses macskám, a Jeromos, tudtam, hogy valami agyi tevékenység ami bánt. És a mikor az orvosnak is ez volt a véleménye, akkor kénytelen voltam dönteni.

Kiscicám! Soha nem tudlak elfelejteni.

Minden elvesztett kedvencem emlékére.

A sebvarró bosszúja.

Látom, hogy a legutóbbi bejegyzés is Tiziánáról szól. Akkor ezt a mostanit akár folytatásnak is tekinthetem. Folytatás mert az a kis pötty ami az akkori fotón látszik, szép lassan, szinte észrevétlenül, egy elég nagy gennyes góccá változott. Végül ki is fakadt és az állandó nedvezés miatt, na meg amiatt is, hogy ez egy egyre csak rosszabodó, teljesen elmérgesedő góccá válhat, meg kellett műteni.
Ma ez meg is történt. Nem volt egy hosszú műtét, ezért nem is kellett nagyon mély és hosszú altatás. Így az altatás kezdetétől számítva másfél óra múlva már éber volt.
Aztán volt egy kis váratlan komplikáció, mielőtt elhoztam elég komolyan elkezdett vérezni a sebe, de a doki pillanatok alatt rendbe tette. Ezért még egy kicsit várnunk kellett, hogy nehogy később legyen baj.
Aztán hazajöttünk. Mint az lenni szokott altatás utáni ébredésnél, nem találta a megfelelő helyet egy ideid jött ment, még egy kicsit labilisan. Bebéleltem neki egy kosarat ki is próbálta, de aztán mégis az ablakba akart felmenni. Hát segítettem neki, ott aztán meg is nyugodott. Egy idő után biztos éhes lett, és eszébe jutott, hogy ma nem kapott reggelit, hát megint elindult. Adtam neki enni, hát mit mondjak, alaposan betermelt, a végén már nem engedtem neki többet enni, mert ha netán hányni kell az nem nagyon tenne jót a sebének.
Most a Viktóriával együtt a szokásos helyükön a hálószoba ablakban szépen összegömbölyödve fekszik.

Egy kis pihenés után megint enni kért:

Majd elment az ablakba mosakodni:

Egyszer csak rájött, hogy délután a nappaliban a mászókán szokott aludni, hát felkerekedett és átment a nappaliba. Én persze követtem, hogy ha kell segítsek neki. Először kipróbálta a kosarat amit készítettem neki.:

Majd egy szempillantás alatt a mászóka legtetején termett:

Kis helyezkedés után alvásra gömbölyödött:

  

Remélem a lejövetel éppen olyan jól megy majd neki, mint a felmászás.

Már megint megjöttünk a dokitól!

Az emlő műtéte után, Tiziana nagyon szépen gyógyult. Semmi baj nem volt, már egyáltalán nem volt szükség a hasát és a sebeket védő ruhára. Visszatért a rendes életéhez, eszik, iszik, pisil, kakil magyarán rendesen működik a macska. A ragaszkodása határtalan, állandóan rajtam lóg és beszél hozzám, csak akkor van csendben amikor alszik. Muszáj vele foglalkozni. Az az igazság, hogy amíg megvolt Grisenka mindig hozzá bújt, és akkor nem érezte magát egyedül. Most ez hiányzik neki, de nagyon.
Most pedig az történt, hogy a szépen begyógyult sebeket egyre többet nyalogatta, sőt rágcsálni is elkezdte. Kettő seb ki is pattant. Jobban megnéztem, - ami már nem is olyan könnyű, mert már nem meztelen a hasa, egész szépen kinőtt a szőre,- és azt láttam, hogy az újra képződött varr egy sebvarróhoz tapad. Hát az már biztos, hogy ezt így nem lehet hagyni, irány a doki.
Két sebből kiszedte a sebvarrót, és a másik két seb is alakul, de még nem lehetett csipesszel elérni a sebvarrót. Úgy hogy nagy eséllyel még a héten újra megyünk, mert azok is át fognak törni.

Csak hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, a szervezete nem feldolgozza a belső varratot, hanem mint idegen anyagot kilöki. Ott, azon a kicsi fekete ponton bújik ki a belső varrat.

Most megint ilyen a szépséges kis pofija:-))