Már megint megjöttünk a dokitól!

Az emlő műtéte után, Tiziana nagyon szépen gyógyult. Semmi baj nem volt, már egyáltalán nem volt szükség a hasát és a sebeket védő ruhára. Visszatért a rendes életéhez, eszik, iszik, pisil, kakil magyarán rendesen működik a macska. A ragaszkodása határtalan, állandóan rajtam lóg és beszél hozzám, csak akkor van csendben amikor alszik. Muszáj vele foglalkozni. Az az igazság, hogy amíg megvolt Grisenka mindig hozzá bújt, és akkor nem érezte magát egyedül. Most ez hiányzik neki, de nagyon.
Most pedig az történt, hogy a szépen begyógyult sebeket egyre többet nyalogatta, sőt rágcsálni is elkezdte. Kettő seb ki is pattant. Jobban megnéztem, - ami már nem is olyan könnyű, mert már nem meztelen a hasa, egész szépen kinőtt a szőre,- és azt láttam, hogy az újra képződött varr egy sebvarróhoz tapad. Hát az már biztos, hogy ezt így nem lehet hagyni, irány a doki.
Két sebből kiszedte a sebvarrót, és a másik két seb is alakul, de még nem lehetett csipesszel elérni a sebvarrót. Úgy hogy nagy eséllyel még a héten újra megyünk, mert azok is át fognak törni.

Csak hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, a szervezete nem feldolgozza a belső varratot, hanem mint idegen anyagot kilöki. Ott, azon a kicsi fekete ponton bújik ki a belső varrat.

Most megint ilyen a szépséges kis pofija:-))