A Banda.

Ez már, sajnos csak a maradéka az eredeti BANDÁNAK.
Amikor abbahagytam a tenyésztést, akkor tizennégyen voltak. Ma már csak heten vannak. És a hétből egyet külön szobában kell tartani, mert nem tűrik meg egymást a testvérével.
A meghatározó egyedek kiestek a sorból, és így a banda Gazda nélkül maradt. A szó legszorosabb értelmében, nincs aki rendet tartson köztük.
A két kilenc éves alomtestvér közti rivalizálás a végletekig elfajult. Erről a korábbiakban már írtam. Ezért hiányzik a hétből egy, mert kényszerűségből a saját szobája magányában tölti az időt.
Azért, nagyon remélem, hogy egyszer még olyan videót is tudok csinálni, ahol mind a HETEN ilyen egyetértésben lesznek egymással.

Mai történetek.

Viktória.
Ő is sokkal jobban van, de még nincs túl egészen a bajon. Tíz nap után, csütörtökön csökkentettem a gyógyszeradagot a felére. Most figyelem, hogy nem romlik-e az állapota. A sok antibiotikum teljesen felborítja az immunrendszere egyensúlyát. Nem szeretném, ha előkerülne, az őket mindig fenyegető vírus.
A fotón apjával szinkronfekszik, a háttérben a fotelban Ponponka.


Ponponkám már sokkal jobban van. Majdnem teljesen jól eszik. A szájában levő tályog nagy részben meggyógyult. A száraz tápot még nem, de a nyers pulykahúst, és a főtt kaját már majdnem rendesen tudja enni. A bundája nagy részét megint elvesztette. A testsúlya is alaposan csökkent, de ha továbbra is ilyen folyamatosan javul az állapota, akkor mindkettőt visszaszerzi.
Nagyon fogok neki segíteni, hogy sikerüljön.
Ez a fotó a mai reggelije közben készült, Sámsonkával a háttérben.



Ma is küszködtünk!
Hát, ez az, ma is megpróbáltam valamit kitalálni, hátha rátalálok a megoldásra.
Megint eljött az ideje a porszívózásnak, és valahogyan meg kellett oldani, hogy a takarítás is meglegyen, és a macskák se egyék meg egymást.
Addig nem is volt semmi baj amíg a nappalit porszívóztam, de a Salamon szobáját (a hálót) is ki kellett takarítani. Ha nem akartam ráhozni a frászt a porszívóval, akkor őt ki kellett onnan hozni. Igen, de hova rakjam, hogy ne támadják egymást a Sámsonnal?
A ketrec még elöl van, mert a Ponponka volt benne, amíg nagyon beteg volt, hát most a Salamon megy bele, amíg a szobáját porszívózom. Nagy sikere nem volt az ötletnek, de kibírta. Igaz, annyira nyávogott, hogy becsuktam az erkélyajtót, nehogy a szomszédok azt higgyék, hogy ölöm a macskát.
A mai érdekesség az volt, hogy a lányok ketten is bementek a Salamonhoz. Így, nem volt egyedül egész nap. Elég soká bent voltak nála, később meg a Grísa ment be hozzá.
Nem tudom, hogy meddig fog tartani ez az állapot, de még az is előfordulhat, hogy némi átalakítást kell eszközölnöm, azért, hogy külön is legyen, de egyedül se legyen.

Még mindig nincs vége!

Miután letisztítottam a vért, láttam, hogy a szemét nem érte sérülés.

Sámsonka úgy megijedt, hogy a támadás után, soká nem hagyta magát megfogni.

Már több mint egy hónapja volt a két kandúr között a nagy verekedés. Azóta külön tartottam őket éjszaka, és amikor nem vagyok itthon. Egy idő után próbálkoztam őket, egy-egy kicsit a nappaliba engedni, amikor itthon voltam, és tudtam rájuk figyelni.
Ma reggel is ez történt. Szépen sütött a nap, és fotózni akartam őket. A Sámson, a Viktóriával együtt a dohányzó asztalon feküdt , amikor is a Salamon odajött, és mielőtt még bármit is tehettem, vagy szólhattam volna, már támadott is.Egy pillanat volt az egész.
A Sámson elbújt a fotel alá, a Salamon kirohant a hálószobába. A nyomában minden csupa vér lett. Megint ő húzta a rövidebbet, és megint majdnem ráment a szeme. A jobb szeme sarkából ömlött a vér. Még az szerencse, hogy egy box mindig készenlétben van, így abba beraktam. Addigra én is egy merő vér lettem. Hoztam a fertőtlenítő teakeveréket, vattát, és azzal mostam ki a szemét. Nagy szerencse, hogy sem a kűlső, sem harmadik szemhéját, sem a szaruhártyát nem érte sérülés.
Bezártam a hálóba, és most egy darabig, megint nem engedem ki!
Az a baj, hogy már nekem is az idegeimre megy, hogy zárni kell az ajtót, és szerintem neki sem használ az egyedül lét. Pedig most megint nem tehetek mást!
Meddig fog ez még tartani?

Ezt játszottuk ma délelőtt.

Salamonka azért ugrik le, hogy az előszobán keresztül, a konyhában szembetalálkozzon a Sámsonnal.
A konyhából nyílik a háló ahová bezárom őt ha baj van, ezért ezt már a saját területének véli, és ennek megfelelően őrzi is .
A háttérben az asztalon, Viktória és Grisenka a napi mosdatással foglalkozik.

Már megint baj van!

Ő Ponponka, egy évvel ezelőtt elég komolyan beteg volt. Akkor sikerült kihozni belőle. Úgy néz ki megint előjött a baj. Megpróbálom megint talpra állítani, de nagyon félek, mert nem tudni sikerül-e? Ő a Benji unokája, és hasonló (daganatos) baj van nála, mint a Benjinél volt.
Egyenlőre az evésével van baj. Nem akar, vagy nem tud enni
Már ő sem fiatal, ezért a műtét nagyon kockázatos lenne, ezért anélkül kell megpróbálni javítani az állapotán.
Nagyon remélem, hogy sikerül!

Ők ketten, ma reggel.

r

Érdekes megfigyelni, Salamon mozdulatait amivel Sámson tudtára adja a belső feszültségét.
Amikor Sámson közelít feléje, akkor kezdi ütemesen lengetni a farkát, de még nem mozdul, csak a szemével követi a Sámson minden mozdulatát. Még azt is bírja, hogy a Sámson melléje ér, de mikor az elhalad mellette akkor már nem tartja kordában az indulatát, és hirtelen elindul utána.

Na, ilyenkor kell nekem nagyon gyorsan cselekedni: rászólok, és megyek utána, miközben állandóan beszélek hozzá. Most is sikerült megelőzni a támadást. Nem tudom, meddig fog tartani, de azt remélem, hogy ha sikerül megelőzni a támadásait, akkor lassan elfelejti ezeket az indulatait.
_________________________________________________________________


Nem bírták ki!

Néhány perccel ezelőtt megint összekaptak. Ráadásul a hátam mögött történt, így még csak azt sem tudom, hogy ki kezdte. Nem előzte meg a Salamon morgása sem, hanem kb. egyszerre történt a verekedés és a hangos morgás, nyávogás, fújás.
A Salamonnak a szeme mellett lett egy kis sérülés, de szerencsére a szeme nem sérült.
Teljesen tanácstalan vagyok, mert ez egy sikeres támadás volt, és ezért, azt hiszem, hogy lehet elölről kezdeni mindent.
Ő maga menekült a hálószobába, kicsit próbáltam oldani a félelmét, majd bezártam, kíváncsi vagyok, hogy meddig marad csendben.
Még nem tudom, hogy ki merem-e engedni.

Már egy hónapja.

Ez a fotó pont egy évvel ezelőtt készült róluk. Itt még nem volt ellenségeskedés köztük.

Pont ma egy hónapja, hogy már nem fiúk a fiuk. Akkor azt reméltem, hogy megoldódnak a rangsor viták. Hát nem így történt, vagy egyenlőre nem. Még ma sem lehet őket felügyelet nélkül együtt hagyni, mert legtöbbször kerülgetni kezdik egymást. Azt hiszem, hogy egyik sem kivétel. Abban nem vagyok biztos, hogy mindkettőnek támadási szándékai vannak, lehet, hogy csak kíváncsiak egymásra. Az a baj, hogy a Salamon nem sokáig bírja és ha túl közel kerülnek egymáshoz elkezd morogni. Ha ilyenkor nem vagyok elég gyors, lehet hogy támadás lenne a kíváncsiskodásból.
Ma a porszívózásnál nem zártam külön őket, és megúsztuk baj nélkül. Szerintem ez nagy haladás, mert a porszívótól egyébként is félnek, és ha nem stabil az érzelmi állapotuk, akkor könnyebben bekövetkezik az önkontroll, majd a nyugalom elvesztése. Egy hónapja, de még két héttel ezelőtt is, a Salamon valósággal kereste a Sámsont, és amikor meglátta, azonnal eszét vesztve támadott.
Remélem nem kiabálom el a dolgot, de néhány napja már egész jól meg vannak. Igaz, hogy többnyire figyelem őket, és közbe szólok ha úgy látom, hogy készül valami. Az esetek nagy részében már az is elég ha rájuk szólok. Az esték viszont nem mennek ilyen simán. Ilyenkor a Salamon megint átváltozik, úgy viselkedik mintha félne, és minden pillanatban kész a támadásra. Ezért aztán éjszakára viszem magammal a hálóba, és bezárom az ajtót. A többiekkel szemben ez nagyon igazságtalan, mert ők is velem szoktak aludni. Nem szeretik a zárt ajtót, és nem is értik, hogy miért zárom be. Meg tudom őket érteni, mert én is nehezen viselem a zártságot, de most nincs más lehetőség.
Azért remélem, hogy előbb vagy utóbb rendeződik a lelkiviláguk, és elcsitulnak a harcok.

VIKTÓRIA:
Rengeteget alszik. Eszik, iszik rendesen. A mozgása harmonikus, a légzése egyenletes, láztalan.
A hangulata jó, jött fésülködni ő is amikor a többieket fésültem.
A gyógyszert adom neki. Egy hét múlva kellene csökkenteni az adagot, de addig még sok idő van, majd meglátom.