Lássuk, kik ezek a " GONOSZOK" ?

Gyékényesi Heuréka, hívó neve: Ponponos, Ponponka, 12 éves. Petyuska és Ányecska lánya.
Egy eléggé öntörvényű, akaratos macska. Én ezt inkább úgy fogalmaznám, hogy egy jellem!
Nem alkuszik, csak akkor lehet szeretni, ha ő is akarja, de akkor nagyon és azonnal, mert ha nem akkor képes felmászni a kiszemelt áldozat nyakába.

Gyékényesi Tiziána, 9 éves, Benjámin és Fruzsina lánya. Bü-bájos, aranyos, beszélgetős, nagyon ragaszkodó macska. Örökölte a Benji és a Fruzsina összes jó tulajdonságát. Nagyon lehet és kell szeretni.

Gyékényesi Viktória, 6 éves, Grisenka, és Fruzsina lánya. Minden lében kanál, mindenhol ott van, különösen szereti a konyhát. A csepegő vízcsapról remekül iszik, ha valamit csinálok a mosogatónál, akkor meg kell várni, hogy előbb ő igyon és aztán csinálhatom a dolgom. Nem lehet rá haragudni, egy nagyon szeretni való kis macs.

Gyékényesi Salamon, 9 éves. Petya és Tündérke fia. A hasonlóság döbbenetes.
Ő az akit egyszer elvitt egy gazdi jelölt, de nem találtam megfelelőnek a körülményeit, és egy hét után visszahozattam. Utána hónapokig elbujt ha az előszoba csengő megszólalt. Így aztán nem is próbálkoztam más gazdihoz adni. Hihetetlen szeretet éhes, hízelkedő, ragaszkodó macska. Nem lehet nem szeretni.

Gyékényesi Sámson, 9 éves, Petya és Tündérke fia, ők ketten a Salamonnal alomtestvérek. Őt nem is akartam gazdához adni, mert a akkor még nem gondoltam, hogy abba hagyom a tenyésztést, és tenyészkandúrnak szántam. Születésekor majdnem megölte az anyját, mert akkora volt, hogy csak segítséggel, a másik két kölyök után 12 órával injekció hatására lett meg nagy nehezen. Ezért is lett az alom "S" betűs, mert rögtön elneveztem őt SÁMSON-nak.
Kedves, beszélgetős macska lett belőle.


Gyékényesi Mózes, hívóneve Grisa, Gricenka, 11 éves, Benji és Tündérke fia. A Benji összes jó tulajdonságát örökölte. Ragaszkodó, beszélgetős aranyos kis macs.

Gyékényesi Gyopár, hívó neve Ka-Ka Nu-Ku, 14 éves Vitold és Ányecska lánya, a Petya féltestvére. Nagyon kedves, aranyos, szeretni való macska. Csak egyszer engedtem szülni, mert császározni kellett, két gyönyörű vörös fia volt. Azt hittem, hogy nem éli túl, többé nem is engedtem szülni.
Azért lett a hívó neve az ami, mert egyszer volt egy erős székrekedése, mert lenyelt a műanyag játékdarabot, és az édesanyám azt kérdezte tőle:" mi van kiscicám, kaka nuku?". Így maradt rajta, hogy Ka-Ka Nu-Ku.

Heten, mint a gonoszok.

Ponponka, akár csak az apja egyedül szeret enni.

Vacsorázik a csapat.


Elég furcsa cím, de a mostani helyzetben találó.
Hat évvel ezelőtt, amikor eldöntöttem, hogy abba hagyom a tenyésztést, tizennégy macskám volt.
Döntésemet két dolog indokolta. Az egyik az volt, hogy minden évben maradt itt egy-két kölyök, mert akárkire nem bíztam őket, és ha nem találtam hozzájuk méltó gazdajelöltet akkor inkább itt maradt a kölyök. Így aztán szép lassan felszaporodott az állomány.
A másik, és talán nagyon is indokolt ok az, hogy közben én sem fiatalodtam, és egy fiatal emberrel is történhet baj, de erre egy idős embernek sokkal nagyobb az esélye. A macska, ha szerencséje van, akár húsz évig is elélhet, én akkor 64 éves voltam. Ha ehhez a húszat hozzáadom, hát, még kimondani is sok! Talán nem is élek addig, és akkor mi lesz azokkal a macskákkal akik az én akaratomból születtek, nálam, az én örömömre éltek. Most, illetve akkor még remekül elláttam őket, de mi lesz velük ha nekem valami bajom lesz?! Nem hozhatom őket kilátástalan helyzetbe! Ez az én felelősségem, csak is én oldhatom meg, hogy életük végéig őket megillető körülmények között élhessenek. Ennek két feltétele van, nem szaporodhat az állomány tovább, és nekem pedig vigyázni kell a fizikai és szellemi állapotomra, hogy én maradhassak utoljára!
Ez alatt a hat év alatt az állomány fele eltávozott a szivárványon túlra, az örök vadászmezőkre.
Minden veszteség egy fájdalmas tragédia volt, de nem az ellátatlanság, és elhanyagoltság szenvedése volt a sorsuk. A sor a következő: Tündérke, Fánika, Kisleányka, Benji, Fruzsina, Absnitzli, Petya. Mindegyikkel a lelkem egy darabja is távozott.

Ami a címet illeti: Petya eltávozása után megint átrendeződik az alá és fölé rendeltség, a tekintély sorrendje.
A Petya betegségének utolsó napjaiban már nagyon csendes volt a csapat, mintha csak nem akarták volna zavarni a beteget. Egészen biztos, hogy érezték, hogy nagy baj van. Azon a napon, mikor a Petya nélkül jöttem haza, szinte egész nap aludtak, vagy alvást színleltek. Olyan csend volt a mintha nem is lenne macska a lakásban.
Néhány nap után azért megváltozott a helyzet, most már az új rangsor kialakításával vannak elfoglalva. A hét kis gonosznak el kell döntenie, hogy közülük ki a "FŐGONOSZ".
"FŐGONOSZ"= bandavezér!

Megint elvesztettem egy barátot.

Petyusom! Ezt a gyertyát, a kedvenc helyeden, érted, neked gyújtottam. Égjen hát emlékedre mindörökké!


Az egykori remény, ma veszteséggé változott.
Ő, Zsebtigris Petruska, aki, valamikor régen (14 éve) azért jött hozzám , hogy feltámassza a vírus által lebénított Gyékényesi kennelt.
Ezt, a rá nehezedett feladatot nagyon jól teljesítette, sőt életének 14 éve alatt minden kiállításról győztesen tért haza. Tizenötször lett fajtagyőztes, világbajnoki címet ért el, és kétszer elnyerte a FAMKAT által kiírt Bastet díjat. Ezen kívül, volt a kiállítás legszebb felnőtt macskája, és több különdíjat is nyert.
Mindezek felett egy nagyon jó természetű, ragaszkodó, szeretni való macska volt.Egy űr megint keletkezett a lelkemben. Petyusom, soha nem tudlak elfelejteni. Legyen könnyű álmod, nyugodj békében.

Ma lenne 17 éves........

Nincs olyan nap, hogy nem gondolnék rá, ne jutna eszembe. Főleg amikor valami torzsalkodás támad, és nincs aki rendet csináljon, mert hiányzik a Bandagazda. Főleg a Sámson és a Petya nem tudják eldönteni, hogy ki érdemes a posztra.
Tegnap, amikor felmentem az iWiW-re, és olvastam a figyelmeztetést, hogy Gyékényesi Benjámin (Benji......) holnap 17 éves, nem bírtam sírás nélkül. Annyira hiányzik, pedig már 13 hónapja nincs velem. Még mostanában is előfordul, hogy egy-egy pillanatra azt hiszem, hogy a Benji ül az ajtóban, vagy ő nyávogott. Ő már sohasem lesz 17 éves, de mindig velem lesz, és mindenhova elkísér.
Soha nem fogom elfeljteni.

Egy be nem tartott ígéret, és annak következménye.

Ka- Ka Nu-Ku ma, immár 14 évesen.


Gyopár, Ka-Ka Nu-Ku az első kiállításán, amikor is fajtagyőztes lett a kategóriájában.




Mint már írtam korábban, megfogadtam, hogy ezt az iszonyú betegséget, amit a FiP vírus okozott, nem szabad átvinni egyetlen egy más macskának sem. Ez csak úgy lehetséges, ha a macskáimat nem engedem idegen macskákkal találkozni. Ez pedig azt jelenti, hogy idegen macskákkal kizárt a pároztatás. Akkor pedig, addig amíg nekem nincs saját kandúrom, nem lehetnek kölykök.
Amikor, az ellenőrzések során sorozatban negatív eredményeket kaptunk, akkor az állatorvosok egyre arra biztattak, hogy nyugodtan keressek kandúrt, fedeztessek, mert nem lesz baj. Engem is nagyon csábított a lehetőség, ezért aztán megbeszéltem egy tényésztő társammal, hogy az ő kandúrjával, ha ő is beleegyezik, fedeztessük az a nőstény macskámat amelyik minden alkalommal negatív volt. Nem tiltakozott, tetszett neki is az ötlet, és bízott az orvosokban ő is.
A kandúr, egy gyönyörű ezüst színű, makréla cirmos macska volt, a nőstény pedig, egy vörös klasszikus cirmos. Mindkét színt nemhez kötött domináns gének örökítik. Tudtuk, hogy minden előfordulhat, kevert színek is, meg az alapszínek is.
Megtörtént a pároztatás, mégpedig úgy, hogy a nőstényt vittük a kandúrhoz.
Ányecska, hat napig volt a kandúrnál vendégsében. Ez alatt minden baj nélkül elfogadták egymást, aminek az eredmény három hét múlva már mutatakozott. Megdúzzadtak az emlők, és Ányecska sokat aludt, pihent, és az eddig fogyasztott etelmannyiségnek a dupláját ette.
Időközben, megint mindkét macskát teszteltük, és nem volt semmi baj egyiknél sem.
Közvetlenül Ányecska után ment a kandúrhoz az az ezüst nőstény aki ezt követően, 63 nap múlva egy gyönyörű alomban, Petyusomat is megszűlte.
Anyecska pocija nagyon szépen fejlődött, nyolc hét múlva már látszott nygyon élénk mozgás van odabent. Majd a kilencedik héten megszületett egy gyönyörű ötös alom.

1.) Gold vörös makrélacirmos kandúr
2.)Gulden Vörös makrélacirmos kandúr
3.)Gyöngy barna makrélacirmos nőstény
4.)Gyémánt ezüst makrélacirmos nőstény
5.)Gyopár barna cirmos teknőc tarka nősrény.

Nagyon szép, egészséges kölykök voltak, és baj nélkül születtek meg. Ányecskának első szülése volt, és nem kellet semmi segítség, teljesen önállóan csinált végig mindent.
Később a kölykök nevelése is baj nélkül zajlott.

Tizenkét hetes koruk után, három kölyök új gazdihoz kerűlt, egy, a Gyopár megmaradt nekem.
Ő, egy későbbi székrekedés következményei miatt, a Ka-Ka Nu-Ku hívónevet kapta. Nagy sikert aratott, amikor az első kiállításon fajtagyőztes lett, és az eredményhírdetésnél, ezen a néven mutattuk be.

Hogyan tovább?

Petyusom, tizenhárom évesen.

Petyusom, tízévesen.

Petyusom, hat hónaposan, az első kiállításon. Fajtagyőztes, és legszebb félhosszúszőrü kölyök.

Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy mi történt, miért és mitől betegek, és halnak meg a macskák, akkor teljesen tanácstalanná váltam. Gyors egymásutánban öten haltak meg. Kialakult náluk a hasvízkór, besárgultak. Ez a FiP-fertőzés végső stádiuma.
Nem tudtam, hogyan tovább? Egyet tudtam, de azt biztosan, mégpedig azt, hogy addig amíg a vírus nem betegíti meg őket, addig egyet sem fogok elaltatni. Ha a szervezetük nem engedi a vírust olyan mértékben elszaporodni, hogy az már megbetegítse őket, akkor megpróbálom az immunrendszerüket olyan mértékben erősíteni, hogy kordában tartsa a vírust. Ebben az elhatározásomban mindhárom orvos, akik kezelték őket, egyetértett velem. Napi rendszerességgel adagoltuk nekik a C-vitamint, és a Béres cseppet. Miután akkor még csak embernek készült változata létezett, azt adtuk nekik, és ezért az adagolást nagyon pontosan kellett tartani. Egy hónapi kúra után, csökkent az ellenanyagszint a vérükben! Tehát van remény. A kezelést, ami ezen szinten már nem is kezelés hanem egy más, megváltozott életmód volt számukra is meg az én számomra is, tovább folytattam.
Kibővítettem azzal, hogy a lakást naponta fertőtlenítettem. Az 52 nm-t minden nap fertőtlenítővel felmostam, a szőnyegeket szintén mindennap áttisztítottam fertőtlenítővel. Rengeteg és nagy munka volt, de megérte! Egy év után az eddig megmaradt állomány negatív lett. Akkor nyolcan voltak, és az állatorvosok szerint ha akarom akkor akár tenyészthetem is őket. Persze, az állandó tesztelést nem hagyhatom el, de meg lehet próbálni a tenyésztést.
Ennek két akadálya volt, hogy a saját kandúrunk mindenkinek rokona, ezért vele kizárt a tenyésztés, és hogy megfogadtam, hogy többé nem engedem a macskáimat idegen macskákhoz.
Akkor döntöttem el, hogy kell egy idegen vérvonalú, saját kandúr. Csak még nem tudtam, hogy honnan.
Az egyik kiállításon láttam két macskát, egy ezüst nőstényt, és egy ezüst kandúrt. Megtudtam, hogy őket akarják pároztatni, mindkettőjük gazdáját ismertem, és szóltam nekik, hogy a pároztatásból származó első alom első kandúrját lefoglalom. A színt nem beszéltük meg, mert megvoltunk győződve róla, hogy biztos ezüst lesz.
Eljött az idő, megszületett az alom, és a gazdi telefonált, ezüst a kandúr. Majd másnapra kiderült, hogy az ezüst nőstény, és a kandúr barna cirmos. Mondtam, hogy nem baj, nekem akkor is kell, mert a két szülő nagyon szép és egészséges, és ez a lényeg, a szín másodlagos.
Így lett nekem saját kandúrom, akit Zsebtigris Petruska néven törzskönyveztek.

Absnitzli.

Ő sem maradhatott ki a fésűlködésből.

Itt a Ka-Ka Nu-Kuval bújnak össze.

Amikor a Benji meghalt, azt hittem, hogy a többi elvesztése már csak könnyebb lehet.
Azt nem tudom egészen biztosan, hogy könnyebb-e, de az elfogadása a veszteségnek valahogy más. Azt érzem, hogy természetes dolog, hogy egyszer véget ér az élet. Így az ő életük is . Hiányzik midegyik, persze, hogy hiányzik, hiszen nincs két egyforma köztük. Mindegyiknek más volt a kedvenc étele, játéka, mindegyik másként mutatta ki a szeretetét, ragaszkodását.
Mindegyik másként viszonyúlt a többihez, és minegyik elfoglalt egy-egy helyet a rangsorban. Távozásukkal ez a hely üres lett. A többi, akik maradtak, és így, vagy úgy viszonyultak a eltávozotthoz, elbizonytalanodtak, viselkedésük megváltozott, mintha nem találták volna a helyüket. Egymáshoz való kapcsolatukat újra kellett nekik építeni, az alá-fölé rendeltséget megint tisztázniuk kellet, legtöbbször új rangsort állítottak fel. A Benji hiányával a Petya nem engedi át a vezérséget senkinek, néha még ma is előfordul némi villongás.
Vannak szituációk amikor keresem az egyiket, vagy a másikat, mert a helyzet olyan, hogy egyikre vagy másikra különösen jellemző, és az elöttem levő képből hiányzik az aki már nem is lehet ott. Az is előfordul, hogy néven szólítom azt aki nem rég még itt volt, de már nem tud válaszolni, mert már nincs itt. Pl. az esti nasinál, mikor számba veszem, hogy ki van ott, és ki nincs ott, akkor többször előfordul, hogy az Absnitzlit hiányolom, mert az utóbbi idöben igen gyakran nem jött, hanem úgy kellett odavinni a tálhoz, hogy ő se maradjon ki a nasiból.
Ő egy rövidszőrű, félvér macska volt. Az anyja a házimacska Pötyike, az apja meg a Benji fia Akela volt. Érdekes volt a természete, mert mindkét fajta jellemzői megvoltak benne. A Pötyitől a rövidszőrű macskákra jellemző határozottságot, Akelától a szibériai macskákra jellemző kedvességet kapta. Mindig el tudta érni azt amit szeretett volna. Ő nem bántott senkit, nem kezdeményezett torzsalkodást, de ha őt piszkálta valaki, azt kikérte magának, és nem hagyta magát a helyéből kilökdösni. Szeretett a kedvenceivel összebújva aludni. A Benjihez különösen ragaszkodott. Sokszor aludtak összebújva, egymást átölelve. A Benji halála után a Fruzsina lett a kedvence. Az érdekes az volt, hogy ők együtt is nevelkedtek. Ő is abban az időben született amikor a vírusfertőzés bekerűlt. Így az ő anyja(Pötyike) is megkapta a vírust, és ennek következtében, nem tudta megszűlni a kölyköket. Császározni kellett. Két kölyök volt. Az egyik nem érte meg a másnapot. Így maradt együl, és ezért lett aztán Absnitzli a neve. A Füstike nélkül ő sem maradt volna életben, mert a Pötyike nem tudott szoptatni a hasán levő seb miatt, és a teje sem indult meg, csak néhány után.
Nagyon szép kis kék macska lett belőle. Mikor kiderült, hogy nagy baj van nálunk, akkor őt is teszteltettem és ő is FiP pozitív volt. Az érdekes az volt, hogy a két anya is meg ő is, de a három szibériai kölyök( Fjodor, Fánika, Fruzsina) nem. Akkor döntöttem el, hogy ez a csapat nem kerülhet ki a kezemből, mert nem vihetjük el a bajt más macskákhoz. Ilyen szörnyű, és végzetes fertőzést nem szabad másnak átadni.
Végül is egy család többszöri kérésére, és ígéretére, hogy más macskát nem akarnak, Fjodort odaadtam, de a többiek életük végéig az én macskáim maradtak.
Így, Fánika élt 13 évet, Fruzsina élt 14 évet, Absnitzli élt 14 évet.
Fánika, miután kiheverte a vírust és negatív lett, egy hármas almot szűlt, és nevelt.
Fruzsina is negatív lett, és ő többször szűlt, és nevelt kölyköket, kettő ma is nálam éli életét.
Absnitzlit ivartalanítattam, mert félvér létére, nem szerettem volna ha beleszólt volna a tenyésztési programba.