Tiszta ideg vagyok!

Látom, nem csak ma vagyok ideges, de az előző bejegyzésem írásakor is az voltam, mert elírtam azt a dátumot amikor Tiziánát operálni fogja a doki.

 Elsejét írtam, de az nem jó mert ma van, és ez vasárnap. Tehát hogy pontosak legyünk, holnap 2015 március 2.-án reggel nyolcra kell menni és akkor fogja operálni a doki. Szerintem legfőbb ideje, mert egyre többször nyalogatja, rágogatja a daganatos emlőjét, ami azt jelenti, hogy hamarosan kidurranhat, ami nagyon kellemetlen lenne.
Már napok óta nagyon ideges vagyok miatta! Nagyon szeretném ha minden baj nélkül túljutnánk rajta.
Most egyenlőre félek is meg reménykedek is! Ha lehetne az összes erőmet neki adnám, hogy megússza, és ha metszett hassal is de élve hazahozhassam holnap délelőtt!

Megjöttünk a dokitól!

Igen! Megjöttünk, de megbeszéltük, hogy jobb esélyt adunk a macskának, ha operálunk, mint ha hagynánk kifutni a daganatok elfajulását.
A két napja adott injekció szépen lehúzta a gyulladást, tehát reagál a kezelésre. Adott a doki bogyót amit holnap, és majd a jövőhét elején kell beadni. Jövőhét pénteken kap egy erősítő infúziót és rákövetkező hétfőn, március elsején MŰTÉT!
Már most tiszta ideg vagyok, de a macska érdekében muszáj végig csinálni!

Megint az állatorvosnál.

Most a Tiziánával. Tudtam a bajról, megbeszéltük a dokival, de  olyan sűrűn követték egymást a bajok, hogy ameddig lehetett halasztottuk a Tiziána dolgát.
Egy ideje egy  emlőjén megjelent egy apró daganat, majd a másikon is, és nem túl régen a harmadikon is. Sajnos Grísenka elvesztése  őt is megviselte, és elég gyorsan elkezdtek nőni ezek a daganatok. Én sem voltam olyan állapotban, hogy vállalni mertem volna, hogy egyáltalán bemenjek abba a rendelőbe ahol annyi veszteség ért. Még akkor is nehezen ment a dolog ha tudom, hogy sem a doki, sem a rendelő nem oka a veszteségeimnek. Annál is inkább, mert a Frigyes a dokit is legalább úgy megviselte mint engem. Csak ő túl jutott rajta, én még ma sem. Annyira nem, hogy megint megszólalt a pajzsmirigyem. Nem tudtam aludni, kirázott hideg, és még egy sor tünettel jelezte, hogy még nincs minden rendben.
Ennek ellenére ma végre átvittem a Tiziánát. Bizony megérett a doki kezelésére. Ma kapott egy gyulladás csökkentőt. Szerdán megint megyünk, és valószínű a jövő héten meg kell operálni. Nem kockázat mentes a dolog mert 2014 december elsején elmúlt 14 éves. A kondija nagyon jó, még kap egy kis erősítést és utána döntünk a műtétről!
 Miután nekem még hátra van egy UH vizsgálatom, ezért csak a jövő héten kerülhet rá sor!

Nem vagyok képes megszokni!

Lassan már két hónapja lesz, hogy Frigyest egy váratlan betegség ledöntötte. Illetve annyira megváltoztatta a viselkedését, hogy nem volt mentség el kellett altatni.
 Kitudja mióta fejlődött az agyában egy alattomos daganat, ami december negyedikére elérte azt nagyságot, hogy fájdalmat okozott az agyában ami teljesen megváltoztatta a viselkedését. Állandóan menekült valami elől, és ha az útjába került valaki azt lepofozta.
Először nem gondoltam, hogy baj van, azt hittem, hogy valamiért mérges és majd megnyugszik. De amikor éjszak arra ébredtem, hogy szaladgál a lakásban és közben morog, meg úgy nyávog mintha támadná valaki, akkor már tudtam, hogy nagy baj van. Nagy nehezen megfogtam, s betettem a ketrecbe. Legnagyobb meglepetésemre ott megnyugodott.
Reggel beszéltem az orvossal, és azt mondta, hogy valószínű agydaganat. Jönni nem tud, mert reggel van egy műtéte, de vigyem át délelőtt.
Átvittem, de akkor már tudtam, hogy elfogom engedni, mert nincs esély arra, hogy egy esetleges műtét megoldás lenne. Akkora kockázat van benne, hogy akkor inkább elengedem. A józan eszem tudta, hogy nincs  más megoldás, a többiek érdekében ezt kell tenni.
Borzalmas volt tudomásul venni hogy megmentettem, most meg én döntök az élete és halála felett.
Egy nagyon kedves, jó kos macska volt. Mikor elmentem itthonról mindig kikísért az ajtóig, megvárta míg becsukom az ajtót. Mindig simogatással köszöntem el tőle, és amikor hazajöttem mindig ott várt, és megint simogatással köszöntem neki. Ő meg belenyomta a kezembe a kis fejét és egyfolytában dorombolt.
Annyira megviselt, hogy nincs megoldás, nincs kiút, hogy  teljesen padlóra kerültem. Begyulladt a pajzsmirigyem, olyan mennyiségű adrenalinnal árasztotta el a szervezetem, amivel minden eddig megszokott működést teljesen felborított. Az óta is orvoshoz járok és még ma sem jött rendbe teljesen.
Drága kicsi Frigyesem nagyon gyorsan elmentél, remélem azóta megtaláltad Grísenkát, Salamonkát. Nem sokára utánad ment Sámsonka is. Vigyázzatok egymásra szivárványon túl.  

Már egy hónapja is elmúlt!

Igen! Már egy hónapja is elmúlt hogy gyors egymásután hárman elmentek. Grísenka, Frigyes, és harmadiknak Sámsonka. Maradtak ketten Viktória, és Tiziana.
Engem ez a veszteség a padlóra küldött, és még ma sem vagyok teljes erőben. Most próbálom az orvosok, és a gyógyszerek segítségével összeszedni magam. Muszáj rendbe jönni, mert a maradék kettőnek szüksége van rám.

Ők ketten: Tiziana és Viktória éppen vacsoráznak.

Boldog születés napot!

Gyékényesi Tiziana ma 14 éves. Ő Gyékényesi Benjamin és Gyékényesi Fruzsina lánya. Nem  csak szép de nagyon kedves, ragaszkodó, szeretetre méltó gyönyörűség. Nem mellesleg Gyékényesi Mózes alias Gyékényesi Grísenka testvére.
Drága kicsi cicám nagyon boldog szülinapot kívánok neked rengeteg szeretettel!

Grísenka!

      Grísenkám kiscicám talán már elég erős a lelkem ahhoz, hogy a téged megillető búcsút leírjam.
Nagyon nehéz volt a döntés, de amikor egyre gyakrabban és egyre nehezebben mentél pisilni, majd már alig bírtál visszajönni, mert a hátsó lábaid egyáltalán nem akartak működni, akkor már tudtam, hogy nem engedem, hogy tovább szenvedj. Amikor utoljára leakartam tisztogatni a bundád nem tudtad tartani a vizeleted.

       Akkor döntöttem, hogy azonnal megyünk az orvoshoz. Nagyon fájdalmas volt de döntöttem, mert nem hagyhatom, hogy az én ragaszkodásom miatt még megalázóbb helyzetbe kerülj.  Drága Grisenkám, kérlek bocsásd meg nekem ha bármit is ellenedre tettem! Sohasem tudlak téged sem elfelejteni, és most bezárult a lelkemben a téged őrző kicsi fiók is.
Kis cicám legyen könnyű álmod, találd meg a többieket, sajnos már többen várnak az örök vadászmezőn, mint ahányan itt maradtak, és még ma is elég gyakran keresnek.
Isten veled, soha nem felejtlek!