Nem adjuk fel!

Reggel miközben készülődtem, hogy megyünk a dokihoz Grísenka fogta magát és felreppent az előszobában a szekrénytetejére. Van ott nekik egy doboz rejtekhelyük, először még azt hittem, hogy oda igyekszik, hogy ugyan ne vigyem már el szurkálós bácsihoz. Reggeliztem, de közben figyeltem, hogy mit csinál, hát nem mondom hogy nem lepett meg, mert át akart menni a másik rejtekhelyre ami alaposan kibővült, és lényegesen baleset veszélyesebbé vált az ő mostani állapotában.
Történt ugyanis, hogy az egyik búvóhely mellöl a  hétvégi lomtalanításba vittem néhány nagyon fontos, és nagyon értékes, legalább tíz év óta semmire sem kellett kacatot, ami csak foglalta a helyet.A kiürült helyre nyitva és fektetve felraktam egy üres dobozt ami szintén jó kis búvóhely lett. Frigyes már néhányszor ki is próbálta. Na ezt szúrta ki a Grisa és úgy gondolta, hogy ő is kipróbálja.
Tudtam, hogy nem fog neki sikerülni, mert a polc pereme túl keskeny az ő mostani bizonytalan mozgásához.
Leraktam a kezemből a reggelimet, és készenlétbe álltam, hogy ha esik elkapjam.
Esett! Elkaptam! Szerencsére!

A doki megvolt elégedve az állapotával. Sokkal jobban használja a lábait mint tegnap. Érdekes módon fájdalmat nem veszünk észre nála.
Megint megkapta a szurikat, szteroidot, meg vitaminokat.Kapszulás millgammát írt fel a doki. Már ki is váltottam, egy kapszulát már meg is kapott.
Holnap újra megyünk.

Miután hazajöttünk megint bejárta a szekrénytetejét, de most oda nem ment ahonnan leesett!

Hiába no! Grísenka nem hülye hanem macska:-))