Úgy látom Tiziána megint nincs jól!

Mikor ebbe kosárkába fekszik akkor nagy az esélye hogy nincs jól. Tapintásra úgy érzem, hogy megint lázas.

Volt széklete, de nem igazán jó. Elég lágy, még nem hasmenés, és túl világos. Vizelete is volt, de elég sötét sárga. Adtam neki fájdalomcsillapítót, és kb, öt perc múlva kihányta. Később evett, és beadtam neki a nyálkahártya regenerálót. Ez benne maradt. Kissé szapora volt a légzése, de úgy látom, hogy már csillapodott, igaz hogy mintha a láza is lement volna.

Azt hiszem reggel megint megyünk a dokihoz.

Derült égből villámcsapás.

Reggel megint mentünk az orvoshoz és a doki megint megdicsérte a Tiziánát, mert kimondottan jó állapotban volt. Nem volt láz, nem folyadékhiányos, vizsgálatra nem jelzett fájdalmat.
Kora reggelt sikerült éppen elkaptam amikor a már kitisztított bilibe pisilt. Nem jelzett, hogy fájdalma lenne, de elég sötét sárga volt a vizelete.Vettem mintát, és elvittem a dokihoz megvizsgálni. Igaz hogy a szokásosnál sötétebb volt, de tiszta csillogó, nem opálos, és nem üledékes. A teszt szerint egy kevés vörös vértest volt benne, amit a mikroszkóp alatt is lehetett látni. Napok óta, mióta rendszeresen kap antibiotikumot is, megbeszéltük a dokival, és  nem adtam neki a nyálkahártya regenerálót, mert nem akartam, hogy egyik gyógyszer kiüsse a másikat, vagy netán erősítse egymás hatását. Nem volt rossz az eredmény és egész jó hangulatban jöttünk haza. Egész nap jól volt evett, ivott és még játszott is velem. Többször szabályosan hívott játszani, amiből arra következtettem, hogy jól van, kezd olyan lenni mint régen volt.
Este hallottam, hogy a biliben kotorászik, majd kijött az előszobába és ugyan úgy mint régen is tette szól, hogy hagyott ott valamit. Mentem is mert el kell takarítani, láttam, hogy csak pisi. Felvettem a bilit, de majdnem el is ejtettem, mert valami brutális sűrűségű és sötét sárga folyadék volt benne.Azonnal mintát vettem, és rohanás a dokihoz, mert még itt van a rendelőbe. Tesztelés már fehérvérsejt is van benne. Mikroszkóp, fehér és vörösvérsejt is van, de homok vagy kő nem látszik.

Megbeszéltük, hogy adjam be neki a nyálkahártya regenerálót, és ha sikerül reggel megint vegyek vizelet mintát. Őt csak akkor stresszeljem azzal, hogy átviszem, ha úgy látom, hogy fájdalma van, vagy egyéb jele van, hogy nincs jól.

Nekem nagyon ijesztő ez a dolog, de érdekes, hogy jól van, játszik is.

Ma is voltunk a szurkálós bácsinál!

A ma délelőtti program állatorvos a Tizánával.

Vizsgálat, dicséret, hogy sokkal jobb állapotban van mint tegnap. Nincs láza, és nem is pánikol annyira mint tegnap. Megint kapott infúziót, és vitamin injekciót.
A doki külön szólt, hogy ha vasárnap úgy látom, hogy szükség van rá, akkor nyugodtan telefonáljak és jön. Nagyon remélem, hogy megússzuk, kibírjuk hétfőig orvos nélkül.
Ma már rendesen evett, és szinte teljesen a szokásos módon viselkedik.

Megint rohanás az orvoshoz!

Tegnap estére Tiziána olyan állapotba került, hogy azt hittem feladta.Egész nap nem evett, és csak egy helyen, az ablakban aludt és aludt, egész álló nap.
Először még nem csináltam belőle gondot, mert ilyen előfordul bármelyik macskával. ígérten neki, hogy ha reggelig nem változik az állapota,akkor megyünk a dokihoz.
Hajnalban vártam, hogy a Viktóriával együtt jöjjön ébresztgetni, de csak a Viktória jött. Öt órakor félve keltem fel, mert a a Tiziánát hiába vártam, nem jött. Szorongva elkezdtem keresni a lakásban. Végül megláttam a farkát a fotel háta mögül kilógva a parkettán. Nagyon féltem, hogy milyen állapotban találom, de muszáj odamenni és megnézni, és bármilyen állapotban is van, és fel kell szedni a parkettáról. Ahogy megfogtam azonnal éreztem, hogy lázas. Lázas de életben van. Betettem a kosárkába ahol szeret aludni. Ott is maradt, úgy ahogy odatettem.
A Vikinek adtam reggelit, de a Tiziána nem jött.

Miután öt óra volt, az orvos meg kilenckor kezd rendelni, négy órát el kell valamivel tölteni hát előhoztam a bringát és elmentem bringázni. Nem sokkal kilenc előtt értem haza, és már indultunk a dokihoz.
Vizsgálat, lázmérés 39.8. Ez már tényleg láz.
Kapott infúziót, lázcsillapítót, fájdalomcsillapítót és antibigyót, és délután vissza kell menni.
Hazajöttünk amikor kinyitottam a boxot meg sem mozdult, hogy kijöjjön. Ilyen még sohasem volt. Nagy nehezen kijött, és elindult a kaja felé. Mondani sem kell pattogtam mint a nikkelbolha, hogy tegyek a tányérra ennivalót, mert ha végre enni akar akkor legyen is mit enni. Na ekkor láttam, hogy nem adta fel, akkor pedig teljes gőzzel segíteni kell neki.
Aztán délelőtt még egyszer megijesztett, mert úgy elkezdett zihálni, hogy azonnal beraktam a boxba és visszamentem vele a dokihoz, Megint vizsgálat, de most nem kapott gyógyszert. Várjuk meg a délutánt, és akkor nézzük meg újra.
Itthon kis idő múlva csillapodott a légzés üteme, majd teljesen rendeződött. Megint enni akart, majd ivott is.
Miután csillapodott, kezdett visszatérni a szokásos viselkedése. Délután csak én mentem a dokihoz, -a Tizánát nem akartam stersszelni ezért nem vittem,- hogy  tájékoztassam a helyzetről.
Abba maradtunk, hogy holnap délelőtt őt is viszem, nem árt még egy ellenőrzés a hétvége előtt!