Látom, hogy a legutóbbi bejegyzés is Tiziánáról szól. Akkor ezt a mostanit akár folytatásnak is tekinthetem. Folytatás mert az a kis pötty ami az akkori fotón látszik, szép lassan, szinte észrevétlenül, egy elég nagy gennyes góccá változott. Végül ki is fakadt és az állandó nedvezés miatt, na meg amiatt is, hogy ez egy egyre csak rosszabodó, teljesen elmérgesedő góccá válhat, meg kellett műteni.
Ma ez meg is történt. Nem volt egy hosszú műtét, ezért nem is kellett nagyon mély és hosszú altatás. Így az altatás kezdetétől számítva másfél óra múlva már éber volt.
Aztán volt egy kis váratlan komplikáció, mielőtt elhoztam elég komolyan elkezdett vérezni a sebe, de a doki pillanatok alatt rendbe tette. Ezért még egy kicsit várnunk kellett, hogy nehogy később legyen baj.
Aztán hazajöttünk. Mint az lenni szokott altatás utáni ébredésnél, nem találta a megfelelő helyet egy ideid jött ment, még egy kicsit labilisan. Bebéleltem neki egy kosarat ki is próbálta, de aztán mégis az ablakba akart felmenni. Hát segítettem neki, ott aztán meg is nyugodott. Egy idő után biztos éhes lett, és eszébe jutott, hogy ma nem kapott reggelit, hát megint elindult. Adtam neki enni, hát mit mondjak, alaposan betermelt, a végén már nem engedtem neki többet enni, mert ha netán hányni kell az nem nagyon tenne jót a sebének.
Most a Viktóriával együtt a szokásos helyükön a hálószoba ablakban szépen összegömbölyödve fekszik.
Egy kis pihenés után megint enni kért:
Majd elment az ablakba mosakodni:
Egyszer csak rájött, hogy délután a nappaliban a mászókán szokott aludni, hát felkerekedett és átment a nappaliba. Én persze követtem, hogy ha kell segítsek neki. Először kipróbálta a kosarat amit készítettem neki.:
Majd egy szempillantás alatt a mászóka legtetején termett:
Kis helyezkedés után alvásra gömbölyödött:
Remélem a lejövetel éppen olyan jól megy majd neki, mint a felmászás.
