Már megint történt valami amit feltétlenül meg kell osztani veletek.
A reggel nagyon jól indult, mert kora reggel a gazdi takarításba fogott, és én ahogy szoktam segítettem neki. Mindig ott voltam ahol csinált valamit. Hol a szőnyegseprűt fenyegettem, hogy megfogom, hol a felmosót, de mindig volt valami amiben a gazdinak sürgős segítségre volt szüksége.
Mikor készen volt a takarítás, akkor megkerestem egy szép tiszta fotelt és elhelyezkedtem aludni. Közben a gazdi, esőt csinált magának, abban a nagy vízelnyelőben, aláment az esőnek, és mikor már alaposan, ledörzsölte magát, utána reggelizett.
Arról a vízelnyelőről, ahol az esőt csinálja, már akartam nektek mondani, hogy nem értem a gazdit, hogy minden nap esőt csinál magának. Először mikor hallottam, hogy esik az eső és a gazdi is ott van, kiakartam onnan hívni, de nem jött, hanem összekente magát valami habos-szagos dologgal, és megint bement az eső alá. Aztán egy nagy ruhával össze-vissza dörzsölte magát, és utána felvette azokat holmikat amit úgy hord magán mint én a bundámat. Először nagyon megijedtem, mert emlékszem rá, hogy mielőtt a Gazdi magával hozott, milyen hideg volt és vizes amikor pont ott esett az eső ahol voltam. És hiába akartam valahova elbújni, mindenhol esett, és nagyon hideg lett a bundám. Nem is értem a gazdit, hogy ez miért jó neki!? A ti gazditok is szokott ilyent csinálni?
Na, de most nem is ezt akartam , hanem, képzeljétek amikor megette a reggelijét, berakott a boxba, és elvitt ahhoz a fehér köpenyes kétlábúhoz, akit Doktor úrnak, vagy Krisztiánnak hív.
Mikor odaértünk, nem is akartam kijönni a házikóból, de muszáj volt mert a gazdi kiszedett. A doki mindjárt nyúlt felém, de én nem akartam, hogy megfogjon. És képzeljétek ekkor mi történt, a Gazdi a Doki kezébe adott!.Ő megemelt, és nagyon tetszettem neki, beszélt hozzám, simogatott, és közben meg is vizsgált, és közben csak azt mondogatta, hogy nagyon jó, nagyon jó. Már éppen kezdtem megnyugodni, hogy mégis csak elég rendes kétlábú, amikor hozta a tűt, megfogta a nyakamnál a bőrt, hasonlóan mint régen a mama szokta, és jól beleszúrta a nyakamba, és valami ment belőle a bőröm alá! Hát ezek után megint azt mondom, hogy nem szeretem ezt Doki nevű kétlábút! A Gazdi meg azzal vigasztalt, hogy ez szuri megvéd a betegségektől. Azt sem tudom, hogy mi az a betegség, akkor miért higgyem el, hogy jó nekem ha megvéd tőle ez a szurkálás!
Most egy kicsit bánatos lettem. A ti Gazditok a szokott veletek ilyeneket csinálni?
