2010. április 2., péntek

Ma két éve.....


Igen, ma két éve, hogy a Benji betegségének egy végzetes fázisára derült fény, és dönteni kellett a további sorsáról. Két lehetőség volt. Mind kettő igen szomorú, és a macskára nézve nagyon rossz következménnyel járt. Egyik, tovább szenved, és fulladás következtében hal meg, a másik, az azonnali kíméletes elaltatás.
Kegyetlen, és nagyon nehéz döntés volt, de döntöttem. Nem hagytam szenvedni, az azonnali elaltatás mellett döntöttem. Nagyon nehéz döntés volt, de tudom, hogy nem tehettem mást.
Egy nagy űr keletkezett a lelkemben, de tudom, hogy jól döntöttem.
Ez alatt a két év alatt nagyon sokat gondoltam rá, szinte nem volt nap, amikor ne jutott volna eszembe, de a lelkem mindig nyugodt volt, mert tudtam, hogy nem tehettem mást.
Ezen a héten fordult elő először, hogy álmomban láttam őt. A betegsége végső szakaszában láttam, nehezen mozgott, és mint életében, kérdeztem, hogy : Benjikém mi baj van?
Csak rám nézett, és akkor felébredtem.
Drága kicsi macskám, egy hónap múlva, május 5-én lett volna tizenhat éves. Azt már nem érhette meg.
Életének majdnem tizenhat éve alatt rengeteg szépséget, és ragaszkodást kaptam tőle, ami már mindig velem lesz, bárhova megyek, bármit csinálok, mindig elkísér.
Tudtam, és ma is tudom, hogy amíg élek nem fogom őt elfelejteni.