2009. szeptember 13., vasárnap

Két lépés előre, egy hátra.

Viktória állapota még mindig nem nyugtat meg, mert egyik nap jobban, a másik nap meg nem értem a viselkedését. Tegnap este pl. olyan félelem volt benne, hogy nem hagyta magát még csak simogatni sem. Elbújt előlem a rekamié alá, úgy hogy nem értem el. Egyszerűen nem értettem, hogy mi történt vele.
A múlt hét közepén fogyott el a gyógyszere, illetve az adag amit be kellett szednie. Most már a szervezetének saját magának kell magát fenn tartania. Az a baj vele, hogy nagyon sovány, és nem igazán akar enni. A béres cseppet nagyon utálja, pedig holnap elkezdek vele egy béres csepp és C-vitamin kúrát. Muszáj, mert ez így nem igazán jó! Ponponka, ahhoz képest amilyen rossz állapotban volt, nagyon jól van. Nagyon jól eszik, visszaszedte a testsúlyát, és a bundája is kezd rendbe jönni. Minden nap jön fésülködni a többivel együtt. Azt hiszem, hogy ebből a bajból sikerült kijönnie.

Nahát a fiuk, a macsók, ahogyan az egyik kedves topiktárs elnevezte őket. Van amikor egész békésen megvannak, máskor meg mint a fúria mennek egymásnak. Annyiban változott a dolog, hogy talán ritkábban, és nem annyira ádáz mint az elején volt. Elég gyakran előfordul, hogy a Salamon félreérti valamelyik játékát, és már kész is a harci állapot.A terápia folytatódik, remélem egyszer megtaláljuk a megoldást.

2009. szeptember 5., szombat

Kiabálni kellett!

Lehet, hogy ez lesz a megoldás?

Nagyon felbátorodtam, és hajnalban kiengedtem a Salamont a hálóból. A szokásos kora reggeli dolgaimmal voltam elfoglalva, amikor is a nappali felől hatalmas fújásokra és morgásokra lettem figyelmes. Miután éppen nem tudtam odarohanni, elkezdtem kiabálni, hogy SALAMON, kifelé, meg hogy mész a szobádba! De csak folytatták a NAKIAZERŐSEBB című ordítozásukat. A szerencse az, hogy mire túljutottak a bevezetésen addigra odaértem, és szétzavartam őket.
Akkor már a Salamon rohant a háló felé, és mai meglepett az hogy a Sámson rohant utána.
Nagyon úgy néz ki, hogy felosztották egymás között a lakást, és mindegyik védi a saját területét. Csak az baj, hogy 52nm területű lakás elég kicsi két, a területét védő, egyenként hat kilós, domináns macska számára. Ha ez a szituáció szabad területen alakul ki, akkor ott van lehetőségük elkerülni egymást, és egymás körzetét.
Ennek ellenére tovább próbálkozom!

2009. szeptember 3., csütörtök

Nem merem elhinni!

Három hete még csak ennyire mertem őket egymáshoz közel engedni. Az óta már többször próbálkoztam, hátha elfogadja a Salamon a testvérét, de mindig kudarcot vallottam.
Ma elhatároztam, hogy nem megyek sehova, egész nap csak velük foglalkozom.
Eddig napközben még csak elvoltak valahogy, gyakran kellett a Salamont kiküldeni a szobájába, mert láttam rajta a támadási szándékot. Úgy megtanulta a szobájába menetelt, mint egy gyerek akit folyton a szobájába küldenek. Eddig mindig az esték voltak veszélyesebbek, ezért este sokkal jobban figyeltem rájuk, mint napközben. Gyakran nem is lehetett a Salamont kint hagyni a nappaliban, mert nem tűrte a Sámsont.
Ma este teljesen megváltozott. Azt vettem észre, hogy kb 50cm-re fekszenek egymástól, és a Salamon teljesen nyugodt, nem morog, nem fúj, békésen fekszik a Sámsonnal szemben.
Nem hittem a szememnek! Először azt hittem, hogy valamelyik lány, de nem a SALAMON volt!
Majd később, amikor leültem TV-t nézni, a szokásukhoz híven, egymás után jöttek az ölembe. A Ka-Ka Nu-Ku, a Ponponos, és a Sámson.Néhány perc múlva jött a Salamon is! Nem mertem megszólalni sem! Úgy feküdtek az ölemben, hogy összeért a hátuk!
Most már megint merem remélni, van remény, hogy ugyan olyan jó viszony lesz köztük, mint valamikor volt!
Azért, nem kockáztatok, ma éjszakára még külön zárom őket!

2009. szeptember 2., szerda

Nem adom fel!

Ponponka és Viktória sokkal jobban vannak. Ponponka már egy kicsit szedett magára. Viktóriáról még ezt nem mondhatom, de ő is sokkal jobban van. Mindkettőnél ezen a héten feleztem a gyógyszeradagot. Ma már csak másnaponként kapnak antibiotikumot, de Cvitamint és Béres cseppet minden nap adok nekik.
A fotón kettőjük között, háttal Sámsonka látható.

Délben megint egymás mellet ettek. Az volt az érzésem, hogy tudnak is egymás jelenlétéröl.
Velük együtt eszik Grisenka is.

Napok óta próbálkozom a két kandúrral. Amikor itthon vagyok nyitva tartom a hálószoba ajtaját, hogy a Salamon is körbe tudja járni a lakást. Egész jól ment a dolog, de ma délelőtt megint nem bírt magával és megtámadta a Sámsont. Nem úgy mint eddig, nem ugrott rá, csak ijesztő hang kíséretében feléje csapott.A Sámson az ölemben volt, menekülés közben, ijedtében belém karmolt.
Mindketten elszaladtak, ki-ki a maga búvóhelyére. Ők nem sérültek meg. Salamonkát egy rövid időre bezártam. Az érdekes az, hogy amikor napközben aludni akar, akkor kimegy az ő szobájába, és ott alszik.
Már nem annyira ádáz a támadása, de még mindig egy elég nagy fokú félelem van benne.
Talán soha nem jövök rá, hogy mi történt köztük, amitől így megváltozott a viselkedésük.