2009. június 21., vasárnap

Lássuk, kik ezek a " GONOSZOK" ?

Gyékényesi Heuréka, hívó neve: Ponponos, Ponponka, 12 éves. Petyuska és Ányecska lánya.
Egy eléggé öntörvényű, akaratos macska. Én ezt inkább úgy fogalmaznám, hogy egy jellem!
Nem alkuszik, csak akkor lehet szeretni, ha ő is akarja, de akkor nagyon és azonnal, mert ha nem akkor képes felmászni a kiszemelt áldozat nyakába.

Gyékényesi Tiziána, 9 éves, Benjámin és Fruzsina lánya. Bü-bájos, aranyos, beszélgetős, nagyon ragaszkodó macska. Örökölte a Benji és a Fruzsina összes jó tulajdonságát. Nagyon lehet és kell szeretni.

Gyékényesi Viktória, 6 éves, Grisenka, és Fruzsina lánya. Minden lében kanál, mindenhol ott van, különösen szereti a konyhát. A csepegő vízcsapról remekül iszik, ha valamit csinálok a mosogatónál, akkor meg kell várni, hogy előbb ő igyon és aztán csinálhatom a dolgom. Nem lehet rá haragudni, egy nagyon szeretni való kis macs.

Gyékényesi Salamon, 9 éves. Petya és Tündérke fia. A hasonlóság döbbenetes.
Ő az akit egyszer elvitt egy gazdi jelölt, de nem találtam megfelelőnek a körülményeit, és egy hét után visszahozattam. Utána hónapokig elbujt ha az előszoba csengő megszólalt. Így aztán nem is próbálkoztam más gazdihoz adni. Hihetetlen szeretet éhes, hízelkedő, ragaszkodó macska. Nem lehet nem szeretni.

Gyékényesi Sámson, 9 éves, Petya és Tündérke fia, ők ketten a Salamonnal alomtestvérek. Őt nem is akartam gazdához adni, mert a akkor még nem gondoltam, hogy abba hagyom a tenyésztést, és tenyészkandúrnak szántam. Születésekor majdnem megölte az anyját, mert akkora volt, hogy csak segítséggel, a másik két kölyök után 12 órával injekció hatására lett meg nagy nehezen. Ezért is lett az alom "S" betűs, mert rögtön elneveztem őt SÁMSON-nak.
Kedves, beszélgetős macska lett belőle.


Gyékényesi Mózes, hívóneve Grisa, Gricenka, 11 éves, Benji és Tündérke fia. A Benji összes jó tulajdonságát örökölte. Ragaszkodó, beszélgetős aranyos kis macs.

Gyékényesi Gyopár, hívó neve Ka-Ka Nu-Ku, 14 éves Vitold és Ányecska lánya, a Petya féltestvére. Nagyon kedves, aranyos, szeretni való macska. Csak egyszer engedtem szülni, mert császározni kellett, két gyönyörű vörös fia volt. Azt hittem, hogy nem éli túl, többé nem is engedtem szülni.
Azért lett a hívó neve az ami, mert egyszer volt egy erős székrekedése, mert lenyelt a műanyag játékdarabot, és az édesanyám azt kérdezte tőle:" mi van kiscicám, kaka nuku?". Így maradt rajta, hogy Ka-Ka Nu-Ku.

2009. június 17., szerda

Heten, mint a gonoszok.

Ponponka, akár csak az apja egyedül szeret enni.

Vacsorázik a csapat.


Elég furcsa cím, de a mostani helyzetben találó.
Hat évvel ezelőtt, amikor eldöntöttem, hogy abba hagyom a tenyésztést, tizennégy macskám volt.
Döntésemet két dolog indokolta. Az egyik az volt, hogy minden évben maradt itt egy-két kölyök, mert akárkire nem bíztam őket, és ha nem találtam hozzájuk méltó gazdajelöltet akkor inkább itt maradt a kölyök. Így aztán szép lassan felszaporodott az állomány.
A másik, és talán nagyon is indokolt ok az, hogy közben én sem fiatalodtam, és egy fiatal emberrel is történhet baj, de erre egy idős embernek sokkal nagyobb az esélye. A macska, ha szerencséje van, akár húsz évig is elélhet, én akkor 64 éves voltam. Ha ehhez a húszat hozzáadom, hát, még kimondani is sok! Talán nem is élek addig, és akkor mi lesz azokkal a macskákkal akik az én akaratomból születtek, nálam, az én örömömre éltek. Most, illetve akkor még remekül elláttam őket, de mi lesz velük ha nekem valami bajom lesz?! Nem hozhatom őket kilátástalan helyzetbe! Ez az én felelősségem, csak is én oldhatom meg, hogy életük végéig őket megillető körülmények között élhessenek. Ennek két feltétele van, nem szaporodhat az állomány tovább, és nekem pedig vigyázni kell a fizikai és szellemi állapotomra, hogy én maradhassak utoljára!
Ez alatt a hat év alatt az állomány fele eltávozott a szivárványon túlra, az örök vadászmezőkre.
Minden veszteség egy fájdalmas tragédia volt, de nem az ellátatlanság, és elhanyagoltság szenvedése volt a sorsuk. A sor a következő: Tündérke, Fánika, Kisleányka, Benji, Fruzsina, Absnitzli, Petya. Mindegyikkel a lelkem egy darabja is távozott.

Ami a címet illeti: Petya eltávozása után megint átrendeződik az alá és fölé rendeltség, a tekintély sorrendje.
A Petya betegségének utolsó napjaiban már nagyon csendes volt a csapat, mintha csak nem akarták volna zavarni a beteget. Egészen biztos, hogy érezték, hogy nagy baj van. Azon a napon, mikor a Petya nélkül jöttem haza, szinte egész nap aludtak, vagy alvást színleltek. Olyan csend volt a mintha nem is lenne macska a lakásban.
Néhány nap után azért megváltozott a helyzet, most már az új rangsor kialakításával vannak elfoglalva. A hét kis gonosznak el kell döntenie, hogy közülük ki a "FŐGONOSZ".
"FŐGONOSZ"= bandavezér!

2009. június 13., szombat

Megint elvesztettem egy barátot.

Petyusom! Ezt a gyertyát, a kedvenc helyeden, érted, neked gyújtottam. Égjen hát emlékedre mindörökké!


Az egykori remény, ma veszteséggé változott.
Ő, Zsebtigris Petruska, aki, valamikor régen (14 éve) azért jött hozzám , hogy feltámassza a vírus által lebénított Gyékényesi kennelt.
Ezt, a rá nehezedett feladatot nagyon jól teljesítette, sőt életének 14 éve alatt minden kiállításról győztesen tért haza. Tizenötször lett fajtagyőztes, világbajnoki címet ért el, és kétszer elnyerte a FAMKAT által kiírt Bastet díjat. Ezen kívül, volt a kiállítás legszebb felnőtt macskája, és több különdíjat is nyert.
Mindezek felett egy nagyon jó természetű, ragaszkodó, szeretni való macska volt.Egy űr megint keletkezett a lelkemben. Petyusom, soha nem tudlak elfelejteni. Legyen könnyű álmod, nyugodj békében.