A baj forrása.

Benji és Absnitzli, a két beteg.
Benji a pulton.
Ma reggel teljesen kétségbe estem, mert a Benji a gyógyszerek, és szemkenőcs ellenére rosszabul van. Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy mi lenne a jó? Vigyem megint az orvoshoz, vagy adagoljam neki még tovább a gyógyszert, és várjak még egy napot? Egyre rosszabb állapotban van, és nagy a valószínűsége, hogy nem egy síma szemgyulladás, ami a szemén látszik. Ma reggel már félre tartja a fejét, mintha a füle is fájna. Az orrábol, és a szája bal sarkából, valami sárgás váladék folyik. Nem gennyes, mert tiszta, átlátszó mint a víz.
Beadtam neki a gyógyszert, meg bekentem a szemét, de nem vagyok biztos benne, hogy ez a megoldás. Nagyon úgy néz ki, hogy neki is nyálkahártya gyulladása is van, mint az Absnitzlinek.
A Benjinek még van néhány foga, ezek közt rossz is lehet. Az pedig nagyon veszedelmes bajokat tud csinálni. Lehet, hogy a reumatikus jellegü fájdalmai is attól vannak. Sőt, biztos is, hogy van roszz foga. A doki, az egyik hátsó fogárol egy nagy fogkövet szedett le. Alatta biztos, hogy rossz a fog.
Azt hiszem, hogy ma kiderítem, hogy tényleg a fogától van-e, és holnap elviszem a dokihoz. Szombat lévén, nem tudom, ki fog rendelni. Jó lenne a Miklós, mert vele meg lehet beszélni, hogy mit szeretnék. Nagyon nem mindegy, hogy mit csinálunk, mert 16 évesen nagyon veszélyes az altatás. Pedig, ha ki kell húzni a fogát, akkor el kell altatni. Legalább is egy erős bódítást kell alkalmazni.

Igen, most láttam, hogy teljesen gyulladt az a foga amiről leszedték a fogkövet. Attól van minden baj. Szegénynek nagyon fájhat. Az egész bal oldala gyulladásban van. Holnap el kell vinni, csak attól félek, hogy most már az utazás nagyon meg fogja viselni.Ráadásul, rossz idő várható, és nem tudok bringával menni. Villamossal kell mennem, mert a taxi nagyon drága, és nincs rá pénzem.

Lumbagó!!

Mint már írtam róla, a Benji gerincével komoly baj van. Úgy látszik, hogy a mozgás hiány náluk ugyanolyan bajokat okoz, mint az embernél. Az élete eddigi 16 éve alatt csak a lakásban élt, igaz nem egyedül, hanem több társával együtt.Ez azt is jelenti, hogy a közös játék, alkalmanként a viszálykodás, némi mozgásra késztette. De, úgy látszik, hogy ez, meg sem közelíti a szabadban, kényszerüségből végzett szaladgálást, fáramászást, és egyéb hasonló tevékenységeket. A passzív életmód következtében mészlerakódás keletkezett a csigolyákon, és most ez nyomja az ideget, és ezért vannak fájdalmai. A fájdalom mellett, a bénulás veszélye is fenn áll.
Még egy nap és lejár a gyógyszer kúra ideje, és akkor nem tudom, hogy mi lesz. Ugyanis, ma reggel megint tapasztaltam némi remegést nála. Ez, korábban, akkor volt amikor nagy fájdalmai voltak.Ráadásul, megint jön a hétvége, és ilyenkor rövidebb rendelési idő van a dokoinál. Igaz, hogy még nem volt olyan, hogy ha szóltam neki hétvégén, hogy baj van , ne jött volna oda a rendelőbe.
Ő az a macska, aki minden szavamat megérti, és minden szavamat elhiszi, és feltétel nélkül bízik bennem. A ragaszkodása határtalan. Nekem is az egyik legfontosabb macska. A többit is nagyon szeretem, de ő valahogy más. Nem tudom, miért? Talán, mert az első Szib.-alomból való, itt született nálam, és én segítettem a világra. Az évek során, sok szép közös élményünk volt. A kiállítások során, sok örömet szerzett nekem. Mondhatom, hogy az életem, és így a lelkem egy darabja, ezért nagyon ragaszkodom hozzá!

Füstike történetének folytatása.

A példásan felnevelt kölykök mindannyian új gazdihoz kerültek. Megint időszerű kérdés lett, hogy Füstike, valyon milyen fajta lehet. Újra átnéztem minden elérhető irodalmat, de nem jutottam közelebb a megoldáshoz. Ekkor már benne jártunk az őszben, és megtudtam, hogy macskakiállítás lesz a Petőfi csarnokban. Na ez a legjobb lehetőség arra, hogy kiderítsem a Füstike fajtáját.
Elmentem, és megnéztem azt a sok gyönyörű macskát. Már a bejáratnál nagy meglepetésben volt részem, mert a Füstikéhez nagyon hasonló macskával találtam szembe magam. Ő egy barna-círmos kandur volt, de megjelenésében, tartásában, és szőrminőségben teljesen a Füsti volt. És a táblácskán azt láttam, hogy " Fajtabesorolás: Szibériai." Akkor már túl volt a bírálaton, és biztos volt, hogy Szibériai macska. Beszéltem a gazdikkal, és ők is hasonlóan jártak mint én, csak ők, nálam jobb tanácsot kaptak, és ezért benevezték a macskát fajtabesorolásra. Abban az évben mi már ebből kikéstünk. Akkor még azt hittem, hogy a Joni, ( mert így hívták a kandúrt) lesz a Füstike következő párja, de nem sokkal később ez a véleményem teljesen megváltozott.
Ahogy nézelődtem, az egyik ketrec elött teljesen elgyengültek a lábaim, mert megláttam egy vörös klasszikus círmos anyamacskát a kölykeivel. Már ez egy győnyörűség volt, de a mellette levő ketrecben ott volt, a" vörös klasszikus círmos-fehérrel" kandúr is , aki a kölykök apja volt. A tábla szerint ők is, mind Szibériai macskák voltak. Nem tudtam tovább menni, teljesen lenyügözött a látvány. Rögtön tudtam, hogy ez a kandúr kell a Füstike mellé párnak. Csak álltam, és gondolkodtam, hogy vajon mit szólna a tulaj., a gazdi, ahhoz amit szeretnék.
Mikor felnéztem, egy hölgy nézett velem szembe, és mosolygva mondta, hogy a Sztyópa ( így hívták a vörös kandúrt) nem eladó. Mondtam, hogy nem megvenni szeretném, hanem a Füstike mellé fedező kandúrnak kérném, ha lehetne. Nagyon gyorsan ráállt a hölgy, és elmondta a feltételeket. A legfontosabb feltételek az egészségi állapotra és helyzetre vonatkoztak, de teljesíthetőek voltak. Meg is állapodtunk, hogy a legközelebbi tüzelésnél jelentkezünk, az előírt tesztek és oltások igazoló papírjaival együtt.
Így is történt, és Styopinkát elhoztuk Füstikéhez vendégségbe. A frigy sikeres volt, és kilenc hét után megszületett az első Szibériai alom. Három gyönyörű vörös kölyök: Bátor, Bíborka, Benjamin.
Folyt. köv. Most a Benjamin nem hagy írni.

Az idős kor hatásai.

Annyi minden történt az utolsó bejegyzés óta, hogy nem nagyon értem rá Füstike történetének a folytatására.
A legfontosabb, hogy a Benji, - ennek a blognak a névadója-, sajnos megbetegedett, és inkább vele voltam elfoglalva. Többször kellett orvoshoz vinni. A 16 év,(emberi életkort nézve kb 80 év) nem múlt el nyomtalanul. Ők is ugyan úgy megbetegszenek, mint az idős emberek. Sajnos elég komoly baja lett, ezért a jövőben még nagyobb odafigyelést ígényel, mint eddig. A meszes csigolyái egész komoly fájdalmat okoznak neki. Kapott rá megfelelő kezelést, antibiotikumot és fájdalom csillapítót. Ezzel tünetmentessé lehetett tenni, de bármikor kiujulhat, és akkor nem szabad késlekedni, újabb kezelésre lesz szükség. Most nagyon jól van, és szeretném, ha még sokáig ilyen jól lenne.
A másik, hogy a vidéken élő testvérem feljött a városba, és miután rittkán találkozunk, akkor vele töltöm, és töltöttem az időt.

Füstike, az anya.

Azt már tudtam, hogy ez a szép és érdekes macska oroszul ért, csak azt nem tudtam, még mindig, hogy milyen fajta.
Az az igazság, hogy nem nagyon akartam megtartani, mert akkor öt ivartalanított macskánk volt, mind kijáró. Azt láttam, hogy ezt a macskát halálos vétek ivartalanítani, mert ez valami különlegesség. Úgy döntöttem, hogy megkeresek valami szakembert, aki a fajtákat nálam jobban ismari,és megpróbálom kideríteni, hogy milyen fajta lehet. Akkor még csak egyetlen macskaegyesületről tudtam, hát felkerestem őket a macskával együtt. Kiderűlt, hogy ők sem tudják a fajtáját. Találgattak mindenfélét, de keginkább arra hajlottak, hogy egy elrontott perzsa. Az egyik "szakembert" illetően volt egy fúrcsa érzésem. Annyira ócsárolta, de úgy láttam hogy mégis tetszett neki, és szívesen venné, ha neki adnám. Elfutott a méreg és közöltem vele, hogy ezt a macskát én most hazaviszem, és ha valaki keresi akkor jöjjön hozzám a macska származását igazoló papírokkal együtt. Azzal elhoztam a macskát. Mondanom sem kell, hogy semki nem jelentkezett a macskáért.
Itthon kissé bonyolúlt lett a helyzet, mert nem akartam, hogy elmenjen, és ezért bezártam a többiek állandó kijárását biztosító kisablakot. Ezért a többieket állandóan figyelni kellett, hogy mikor akarnak jönni, vagy menni? Ő is megpróbált kimenni, de nem engedtük, mert hátha jelentkezik érte valaki, hogy ő a gazdája.
Telt múlt az idő, már hallgatott a nevére. Rendszeresen fésűlgettem, ugyanúgy mint a perzsát, és egyre szebb és teltebb lett. Egy napon gyanus lett nekem, hogy egyre kövérebb. Jobban megnéztem és rájöttem, hogy vemhes. Ebből gondoltam, hogy nem véletlenül szökött meg, és nem is biztós, hogy csak néhány órát volt az utcán. Azt sem tudtam nennyi idős vemhes lehet. Elmentünk az állatorvoshoz, hogy mégis megtudjam, hogy mire kell figyelni, kb. mik a jelek, ha szűlni akar. Az volt a vélemény, hogy figyelgethetem nert már elég érettnek tünnek a kölykök. Kettőt tudott kitapintani a doki.
Nem sokkal ezután, egy délután, szinte nem maradt le rólam a Füsti, állandóan nyávogott, és mintha hívott volna az én szobámba. Gondoltam, hogy mit szeretne, ezért szépen bebéleltem egy kartondobozt, megmutattam neki. Úgy nézett ki, hogy elfogadja. Nem sokkal ezután már megint
utánnam jött, és vele kellett menni, és csak akkor maradt ott, ha én is ott maradtam. Végül kijött a dobozból, és a padlón kezdett szűlni. Gyorsan aláraktam tiszta, fehér ruhákat, és maszíroztam a hasát. Nem sokkal ezután meglett az első baba. Szépen letisztította, és már látszott, hogy újabb baba jön. Itt történt a csoda, mert az a macska aki akkor még alig ismert, annyira bízott bennem, hogy a második babáját, úgy szűlte meg, hogy nekifeszítette magát a kezemnek, és ezzel az erővel hozta a világra a második kölyköt. Mikor megvolt akkor már egyedül is tudta, hogy mit kell csinálni. Úgy láttam, hogy nem lesz több, ezért szépen elrendeztem öket a dobozban, és én is lefeküdtem.
Reggel, mikor felébredtem, elsőre nem hittem a szememnek. A Füsti mellettem volt az ágyban. Azt hittem, hogy elhagyta a kölyköket, de az igazi meglepetés csak ezután jött, a kölykök is ott voltak mellettem. Akkor ijedtem csak meg igazán! Egy rossz mozdulat, és alvás közben ráfordulok a kölykökre. Egyszerűen nem volt hajlandó nélkülem a kölykökkel maradni. Csak akkor volt nyugodt, ha én is ott voltam ahol a kölykök. Vagy a kölyköket hozta utánnam, vagy engem igyekezett a kölykökhöz terelgetni. Kénytelen voltam a házát felrakni az ágyamra, ha azt akartam, hogy megnyugodjon. Nagyon szép, két kis kölyök volt. Az egyik egy krém színű kandúrka, a másik meg egy kék színű kisleányka volt.
Szépen nevelgette öket, és úgy gondoltam, hogy itt az idő, hogy ő is menjen sétálni, mint a többiek. Most, hogy gyerekei vannak biztos vissza fog jönni. Az első séta nem tartott csak kb, tíz percig, mert az első dolga az volt, hogy elindúlt a parkoló felé, oda aholt találtam. Úgy látszik, hogy hiába telt már el több hónap, még mindig szerette volna megtalálni a régi a gazdáit. Inkább megfogtam és hazahoztam, mert nem szerettem volna, ha a kölykök anya nélkül maradnak. A következő nap már nem ment el, sőt nagyon gyorsan visszajött a kölykökhöz. Ezt követően már teljesen megbíztam benne, és akkor jött-ment amikor csak akart.
A kölykök szépen fejlődtek. Egy hónaposak voltak a mikor egy kora reggeli séta végén a Füsti egészen fúrcsán viselkedett. Mentem volna már haza, de ő nem akart eljönni az egyik játszótéri padtól. Hívtam, akkor elindúlt, de néhény méter után visszament. Nem értettem a dolgot, de már annyira ismertem a Füstit, hogy tudtam, hogy valami oka van annak, hogy állandóan visszaszalad.
Elindultam, hogy megnézem, hogy mi lehet a padon. Ahogy közeledtem, hallottam, hogy egy kismacska nyávog valahol. Igen, a padon egy kb. akkora kismacska volt mint a Füsti gyerekei. De valami szörnyű állapotban. Csupa kosz volt, a szemei nem látszottak, mert beragadtak a váladéktól. A Füsti meg csak járkált körülötte, nem nyúlt hozzá, de ott hagyni sem akarta.
Próbáltam elhívni, de nem jött. Mikor úgy látta, hogy ott hagyom a kölyköt akkor ő akarta megfogni és elhozni. Azt nem engedtem neki, mert féltem, hogy valami bajt szed össze, ezért megfogtam a kölyköt és elhoztam. Akkor már jött a Füsti is.
Itthon megfűrdettem. Kb akkora volt mint a Füsti gyerekei. Probáltam fertötleníteni, és betettem a bebélelt kosárba. A Füsti bement hozzá ás megszoptatta. Majd őt is lefertőtlenítettem, és csak azután engedtem be az ő gyerekeihez. A kismacska egész nap aludt. Mikor kipihente magát, jobban megnéztem, és láttam hogy valószínű nincs semmi baja csak éjszaka átfázhatott, és kitudja, hogy hogyan és honnan kerűlt a játszótéri padra. Ettől kezdve Füstike a sajátjaként nevelte. Ő is megkapta az oltásokat, és a megfelelő időben uj gazdihoz kerűlt.
Megható, és elgondolkodtató, hogy egy állatka anyai érzése mekkora erővel bír. Sok ember tanúlhatna tőle.......

Találkoztam egy , eddig még nem látott macskával.

Már napok óta készülődöm arra, hogy elkezdjem írni Füstike történetét. Ő alapította a Szibériai tenyészetemet, ami évekig nagyon sok örömet adott, és szép kiállítási eredményeket hozott. A vele töltött évek, és események leírására egy blog nem is elegendő.
1990 májusában egy nagyon szép napsütéses péntek délután hazafelé, a lakóházunktól nem messze, az egyik saroknál kijött elém egy macska. Szép, kényelmesen, mintha valami dolga lenne a sarkon túl. Kb. 10-15m.-re egy élelmiszerüzlet parkolója van. Láthatóan a parkoló volt az úticélja. Lehajoltam, és úgy vettem fel mintha két perccel azelött tettem volna le. Egyáltalán nem tiltakozott, úgy belesimúlt a kezembe mintha mindig oda tartozott volna. Elindultam vissza a parkoló felé, mondván hátha ott van a gazdája, vagy egy autóból szökött meg, és már biztos keresik. Járkáltam vele le és fel , néhány embert meg is kérdeztem, hogy nem tudják-e kié ez a macska? Senki nem tudott semmit róla. Már a végén kezdtek fúrcsán nézni rám, úgy hogy jobbnak láttam eljönni a parkolóból. Hazafelé jövet is megkérdeztem néhány embert, hogy nem tudják-e kié? Senki, még csak nem is látta ez elött. Ebben az időszakban elég sok macska kerűlt az utamba, úgy hogy már kezdtem magam egy, egy szémlyes macskamentő szolgálatnak hinni. Nem is a tény volt meglepő, hanem maga a macska. Nagyon szép, és érdekes dús bundája volt. A színét akkor még nem tudtam meghatározni, de azt láttam, hogy teknőctarka.
Az utcán hagyni nem akartam, ezért elhoztam haza. A lakásban úgy viselkedett, mintha mindig itt lett volna. Egyből megtalálta az enni és inni valót. Jól lakott, ivott és elkezdett keresgélni valamit. Biztos voltam benne, hogy az almos tálat keresi. Megmutattam neki, és tudta, hogy mire való. Utána felment az egyik fotelba, elhelyezkedett és békésen elaludt.
Akkor kezdtem egy kicsit jobban megnézni, hogy miféle macska lehet ez? Elővettem az összes macska könyvet, amim csak volt, de csak hasonlót találtam. Az egyik a Norvég erdelyi macska volt, a másik a Maine Coon. A leírás szerint mindakettő kb. kétszer akkora lehetett mint ez a macska. Egy dologban jutottam vele kapcsolatban előre, behasonlítottam a színét és kiderítettem, hogy kék-teknőctarka. Édesanyám azt mondta, hogy olyan mintha füstös lenne. A fajtája továbbra is rejtély maradt. Viszont a fésülés közben észrevettem, hogy bolhás szegényke. Kénytelen voltam megfűrdetni. Féltem, hogy mit fog művelni, mert egy idegen ember (én) vízbe mártja, biztos, hogy az életéért fog kűzdeni.Legnagyobb meglepetésemre, békésen türte , még a szárítást is.
A viselkedésének minden mozzanata azt erősítette számomra, hogy egy gondozott macska, csak kitudja miért kerűlt ki az utcára. Egy dolog viszont nagyon fúrcsa volt vele kapcsolatban, bár mit mondtam neki, nem figyelt oda. Azt hittem, hogy talán süket szegény. Minden, általam ismert nyelven probáltam hozzá szólni, de nem reagált. Egyszercsak eszembe jutott, hogy az orosz kimaradt. Mondtam neki, hogy " kooska" és arra odanézett. Akkor jöttem rá, hogy mi történhetett vele, miért ment ő a parkoló felé.
Abban az időszakban vonúltak ki a szovjetek, és nagyon sok tiszti család a saját kocsijával utazott. Többször láttam, hogy megálltak vásárolni a Fehérvári út sarkán levő élelmiszerboltnál.
Egy ilyen autóból léphetett meg a macska, és talán észre sem vették, csak mikor már valahol messze jártak. Mikor elsoroltam ezt az elméletem, édesanyám rögtön tudta ez a macska is a mi macskánk lesz. Mondta is neki, hogy akármiféle fajta vagy is ezen túl, FÜSTIKE leszel.
Annyira az lett, hogy később , a fajtabesorolás után FÜSTI néven törzskönyvezték.
Ezen időszakából, nem valami jó fotó maradt, de ideteszem, hátha látszik belőle, hogy milyen macska volt Füstike.
Közös életünk történetét folytatom.......